Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

V. FEJEZET. A protestantizmus szelleme

28' tanítást is feladatává tették, megkezdődtek a nehézségek. Kanya 1840-i beszédében említi, hogy Maloveczky, egyik első időbeli orgonista, az énektanításban kiváló eredményt ért el, de mivel az elemi tárgyak tanítására nem volt képessége, le kellett mondania. Később a meglevő énekvizsga-programmokból látjuk, hogy az ének elméleti és gyakorlati tanítására nagy gondot fordítottak, mert már 1822-ben elválasztották az orgonista teendőit az elemi iskolai tanítástól. Annak a kornak szokása szerint az iskolásfiúk szoktak a a temetéseken is énekelni, akik ilyen alkalommal énekükért 1833 körül 15 krt kaptak. Ez a dolog is nehézségekkel járt. A kántor természetesen szívesen vitte magával a legjobb hangú gyermekeket, a tanárok ellenben nem jó szemmel nézték ezeknek gyakori mulasztásait. Azzal is megbízták Feil kántort, hogy temetésekre férfi kvartettet szervezzen, de ez meg annyi pénzbe került, hogy a szegény egyháztagok nem voltak képesek megfizetni; ezeknek alkalmasabb volt, ha tanulók énekeltek a temetésen. A General-Convent 1840. dec. 16-án ebben a dologban így nyilatkozott: ,,c) diesfällige Reibungen zwischen den Herrn Predigern und Lehrern möglichst vermeiden werden sollen". Az 1840-i Canonica Visitatio jegyzőkönyve szerint a rendkívüli tárgyakról következőképpen gondoskodtak iskolánkban : „Praeter hos sunt et magistri, qui artibus elegantioribus iuventutem nostram imbuunt. Nominatim: aa) In cantu et rudimentis musices exercentur pueri puellaeque nostrae scholae quotidie a Cantore et Organoedo D. Georgio Feil, bb) In arte graphidis a magistro delineationis liberae D. Lud. Merkel, cc) In gymnastica a D. Gymnasta Ignatio Clair. dd) Puellas in muliebribus laboribus exercet Magistra Cornelia Karafiát, vidua clarissimi olim Leutschoviensis Professoris Theophili Osterlamm". Az énektanító nem lévén rendes tanító, külön időben tartotta óráit, amiben úgy látszik nem volt elég pontos, mert az 1830. október 29-én tartott értekezleten az iskolafelügyelő helytelenítette az énektanító mulasztását, lévén az iskolai teendő előbbre való minden magánügynél. A templomi énekre a Presbitérium mindig buzgón ügyelt s többször intette ennek szorgalmazására az orgonistát,

1 arra is utasították, hogy az iskola régi növendékeit is buzdítsa a templomi ének támogatására. A Bachkormány is tudta az énektanítás értékét, ezért rendelte el 1855. aug. 28-án „Die österreichische Volkshymne bei Schulfesten absingen zu lassen". A hatvanas években a tandíjmentes tanulók kötelességévé tették a templomban való buzgó éneklést, de ez az intézkedés sem bizonyult célszerűnek. Az egyház maga is jól 1 Az orgonista választására egyházunk valaha nagy gondot fordított, így például 1870. július 1-én a jelöltek „miután az orgonajátékból próbatét-et tettek, aznap délután gyakorlati énekoktatást végeztek a gyülekezeti nagyteremben, másnap pedig zárványmunkákat készítettek meghatározott feladványok nyomán".