Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

V. FEJEZET. A protestantizmus szelleme

116 gyelmi szabályzatra különösen azért is volt szükség a hatvanas években, mert akkor történt az átmenet az osztályrendszerről a szakrendszerre, ahol a tanuló más-más tanárral jővén érintkezésbe, meg kellett állapítani az egységes eljárás módjait. A háborúk fegyelembontó hatását is megérezte iskolánk. 1857-ben Argay János kérvényében ez olvasható: „Midőn az 1849-dik iskolai év utolsó hónapjaiban szerencsés lehettem szolgálatomat fölajánlani a N. T. Gyülekezetnek, a humanitási osztályban kívülem még négy férfiú működött; azonban az ifjúság akkori fegyelmetlenebb magaviselete mind a négyet távozásra kényszerűé. A munka, az osztály rendbehozásának terhe reám maradt." Már a világháború előtt 1912-ben és 1914-ben igazgatóink az évi értesítőkben panaszkodtak, hogy tanítványaink lelki élete kétségtelenül a mohón olvasott erkölcsrontó könyvek és egyéb sajtótermékek hatása alatt, nem úgy fejlődik, mint azt szerették volna; 1920-ban pedig az igazgató a tanulóktól több önfegyelmet, tisztességérzetet és szerénységet várt volna. A háborúk elmultával az iskola élete is lassanként visszatért rendes medrébe. A módszer kérdésével iskoláink tanárai úgyszólván az egész század alatt sokat foglalkoztak. 1825-ből megvan Fábry Pál rektornak jelentése a humanitási osztályban szeptember és október hónapokban végzett munkájáról, melyet 9. mellékletünkben teljesen közlünk, mivel világos képet nyújt a tanár egész munkájáról és az osztály állapotáról.

1 A tanári értekezleteken is mindig foglalkoztak módszertani kérdésekkel. Az osztálytanítás mellett is nagy szükség volt e megbeszélésekre, mivel már 1827-ben panaszok hallatszottak a latin nyelv tanításának rendszertelensége miatt, s a tanári kar maga is szükségesnek tartotta a tanítás határait megszabni, „damit nicht in jeder Classe alles gelehret werde". Már 1830-ban megrendelte az iskola a Kritische Bibliothek für Schul- und Unterrichtswesen című folyóiratot. A külfölddel való érintkezés Pestalozzi óta mindig jótékonyan hatott iskolánkra, de iskolánk is adott belülről ható impulzust a magyar tanügynek Tavasy működése révén. Miután közli az 1846.—47-i Tanodai Hírleményben kísérletképen a szónokköltész osztály Tannaplóját (heti órarendjét), felszólítja a többi iskolákat, hogy azok is ismertessék belső intézkedéseiket, majd így folytatja: (22. I.) „Hiába szólunk és szavalgatunk mindaddig tanodai reformról és annak szükségéről, míg be nem fogjuk merni vallani nyilvánosan eddigi mindennemű gyakorlatunkat és eljárásunkat. Csak kifelé, a nyilvánosság eleibe nyilvános tanodáink egész szerkezetével; a szüléknek, a községeknek, egyház- és 1 Szokás volt ugyanis iskolánkban, hogy a tanárok minden hónapban jelentést írtak iskolai munkásságukról és azokat a két hetenként tartott értekezleteken felolvasták. Később csak félévi jelentéseket írtak. A módszer