Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.

I. A múltból

1 2 GEDULY HENRIK foglalkozás: mégis hadd álljon itt legalább nagy vo­násokban az, a mi a fejlődés örök törvényei szerint. Nyiregyliázát a virágzás azon fokára emelte, hogy ma, az ezredik év folyamán bátran megállhatja a versenyt a vele egy múltú és egylielyzetü hazai városok bár­melyikével. Álljon tehát itt néhány rövid vonásban a fokozatos fejlődés időszakai szerint e város múltja. * Kevés város történetének van oly érdekes, változatos, folyton mozgó és átalakuló kepe, mint Nyíregyházának. Itt mindig volt élet! Nem fekszik az alföld végtelenbe nyúló s áldásdús rónáin, — nem is a felföld bérczkoszorúzta völgyei között, — sem tája, sem népe nem bir valami hatá­rozott faji jelleggel, a mi a nagy múlttal biró felföldi városok, vagy a hatalmasan terjeszkedő alföldi városoknál oly szembe­szökő. És mégis a duzzadó életerő, az elevenség, az élet sajátos ösztöne és ereje sok viharon és küzdelmen át is meg­mentette e várost a jövőnek. Valami sajátos, megsejthetetlen ösztön vonzotta ide s tartotta itt meg az embereket ezen a különös, sem az alföld, sem a felföld határozott charakle­rével nem biró helyen. A világtörténelmi korszakok nagy eseményei és a hazai történelem megrázó időszakai mind nyomot hagytak e város múltján. Keletkezése visszanyúl a történelem előtti időkbe. Ása­tások bizonyítják, hogy itt már ősidőktől fogva lakolt ember. Erdeje, vadjai, üde rétségei, akkori hatalmas vizei vagy a művelésre alkalmas homokja vonzolla-c ide az ősi embert? nem tudjuk ! Tudjuk csak azt, hogy itt élt ember ősrégen is, mert a napvilágra kerülő ásatások eredményeiben életének kétségtelen emlékeit, bizonyságait hagyta hátra. A történelembe a népvándorlás korában lép be városunk. Keletről nyugatra törve, Erdély vagy Máramaros hegylánczai közül a Tiszán átkelt és az alföld rónaságai vagy a nyugat

Next

/
Thumbnails
Contents