Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.

VI. Közművelődés

194 GEDULY HENRIK Felvirradt már a nap Sichern mezejére, besütött Lázárnak, a Gád fiának kis — kunyhó-ablakán is. Lázárt szegényt, a Gád fiát, az ő népével vegyest lakó szamáriabéliek — csak ugy hittak maguk közt, hogy: „Patyus" ; születvén neki — már huszonnégy esztendeje — minden esztendőben egy-egy gyermeke, amelyik mindenik, ki esztendős, ki másfél esztendős korában, már ki mikor tanult meg beszélni, az atyjának Atyus helyett mind azt mondogatta az orrán át, hogy: „Patyus". — Kedves jó öregem! ránk szakad az ünnep, kalácsot kék sütni, sem egy darabka fám, sem egy marok szalmám, annak a tizenkét gyereknek, akit az Úristen meg is adott, meg is tartott — áldott legyen a szent neve érte —- jól esnék egy kis meleg kalács, jól esnék a kemencze melege, négy nap óta alig volt tüz a házunknál, pedig ablakunkig ér már majdnem a hó — szól az öreg Sára hidegtől, meg éhtől — elkényszeredett, de -—- galambszelid hangon. -— Meglesz, jó öregem, életem hű párja —- felel a vén Patyus s húzza is a keshedt ujjas lajbi fölé molyette gallérú báránybőr bekecsét — meglesz, éd2S lelkem, ha belehalok is. — Ugyan ne vétkezzék — szólt rá a jó Sára — halált emleget még, mikor egészséges, olyan mint csak a makk, erős, mint a vas ék. Dörmög rá az öreg, szólna is valamit, meg nem is, de végre —- elhallgat, el nagyon . . . nem hagyja a szíve. — Adjon Isten erőt, egészséget Zsiros Tót Mihály uramnak — ezzel köszönt be a föld miveléséből jól meglépesedett szamaritánushoz a szegény vén Patyus. — Adjon kigyelmed vagy — két pengőcskét kölcsön fát hozni magamnak, csillag feljöttére jó kalácsot sütni, ünnep örömére nála melegedni, Bimbó lovam él mig, ledolgozom vélle. Zsiros Tót Mihály is, Pohos Jobbágy Ferencz, Pénzes Telik István — mind azt mondja: nincsen. Ha van, lelkük rajta, verje meg az Isten. Ballag szegény Patyus, megy Askelon felé, gondolja, hogy ottan — több a gazdag ember, hátha az Úristen lelket is, lelket is —- adott tán beléjük a sok jó pénz mellé. Be is esteledik, amire odaér. — Szerencsés jó estét, sok jó egészséget — igy köszön nagy bizton a gazdag kalmárnak, hisz sok portékáját régi idők óta hordja falujának, sok pénzét magának — két pengő forintot, hogy ha Istent ismer, adjék az ünnepre, nagy jó uram ! kérem, visszaadom hittel, ha nem, ledolgozom a Bimbó lovammal, nem halok meg addig, mig azt meg nem érem.