Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.

VI. Közművelődés

193 ..Te mondád, Jósafát völgye ez, hol bűneinkkel, erényeinkkel megmérettetünk" szóla hozzám az angyal, ki a nagy könyvből olvas vala — „ez itt, kinek drága kenetekkel kényeztetett, drága szövetbe burkolt testére még egy rá nem illő szegényes, nyilván idegen bekecs is vagyon vetve: Mardochai, Izsák fia Askelonból, aki felett az Ur Ítéletet mond és törvényt ül, emez meg a jobb serpenyőben aki fekszik, csupán azzal a zajlott halottas lepedővel letakarva, ezzel az összegémberedett kézzel-lábbal, ezzel a kintól görbe háttal, ezzel a gondszántotta homlokkal, éhség-, betegségránczolta ábrázattal — a sichembéli Lázár, a Gád fia; koldusok koldusa emez, királyok ura amaz." A mérleg nyelve nem mozdul, több zsák nincs, a lapát a csupasz földet kotorja. Es mint mikor jönne a szél napnyugatról és a menny távoli dörgésének hangját hozná magával, e hanghoz fogható hang szállá alá a magasból, az Ur szava : „Mardochai, Izsáknak fia Askelonból! megmérettél és igaznak nem találtattál. Ne légyenek tenéked idegen isteneid énelőttem — ezt parancsolám én népemnek a Sinai hegyen. Te, mig az én házamba jártál — a Mammont imádtad, a szegények zsírjával, a koldusok verejtékével töltöztél, attól híztál. Attól, mikor az Amálek hegyeiben a szomjúság ölte meg ötezer emberedet, attól, mikor az emoréusok földén tízezer munkásodat az országutak kikövezése után — éhen hagytad halni, attól, mikor a káldeusok pusztáin tizenötezer meztelen munkásod — kikről te szedted le a rongyot — megfagyott. Töltöztél, magad és pénzes zsákjaid ezekkel azért, hogy magvad gyökeret verjen a földi fejedelmek között, hogy a hatalom, a melyet a Mammon pénze ád — örökké, örökös úrrá tegye őt a saját vére és az idegen nemzetek felett. De meglátogattalak én, miként Jóbot és tőled, akitől a szegény-, az ügyefogyott-, az öreg-, a gyermek-, a beteg könyörgése, nyomorúsága, kétségbeesése — egy siklust elvenni nem tudott, elvettem egyetlen fiadat, letörtem házadnak virágát. Ezekért ezzel és mérhetetlen kincseidnek a köznyomoruság enyhítésére való odaadásával — meg lakoltál, megfizettél, de van, amiért még nem fizettél meg. Ez a szegény ember, ott a jobb serpenyőben, kinek testét számláihatatlan kincseid felbillenteni nem birják — a te magad és övéid-, a te pénzed-, világi javaid iránt felettébbvaló módon táplált szeretetednek, könyörületre való siketségednek — a Mammon oltárára tett áldozata. Elosztottad kincseidet, mikor meghalt, akire hagyhattad, mikor e miatt mind becsét vesztette előtted, de megölted szegény Lázárt, mikor a haláltól egy pár sikluson — megválthatod vala. Lázár! ülj jobbomra! Mardochai! menj az örök kárhozatra ! 13