Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.

VI. Közművelődés

191 ötfel vonásos népszínmű vét, mely máig kéziratban van. Majd a „Budapesti Hirlap" 1895-iki 268, 269, 270 és 271-iki száma közölte a „Megreparált fátum" cz. elbeszélését, a „Divat-Ujság" 1895-iki 21-ik száma „A legdrágább képek" cz. novelláját, újra a „Budapesti Hirlap" 1895-iki 339-ik számában a „Velenczei Karnevál" czíműt, a „Divat-Ujság" 1895-iki 24 ik számában „Az öröklét sem hozza vissza" czíműt. A „Budapesti Hirlap" 1895-iki karácsonyi száma közlötte „Ilyen az élet" cz. ho-szabb humorisztikus rajzát, majd a „Pesti Napló" 1896-iki 71 -ik száma „A gyilkos" czímű és a „Budapesti Hirlap" 1896-iki 91 -ik száma a „Megreparálhatatlan fátum" cz. elbeszélését. Mivel a lapok terét most nagyobbára a milleniumi aktualitások foglalják el, Kálnay dolgozataival az utóbbi időben alig találkozunk. Legközelebb azonban ismét lesz alkalmunk az ő értékes szépirodalmi dolgozataiban gyönyörködnünk. Legnagyobb feltűnést okozott munkája a „Szegény Patyus." Egy szellem suhant el fölöttem. Szárnya csapásának szele ugy megütött, hogy álmomból felserkenék. Kinyitván szemeim' ragyogó fényesség árasztá el azokat, melyet szemeim világa nem állhatván — pillái újra bezárultak. Hogy szemeimet újra felnyitám, látám magam felett a kiterjesztett erősséget mélységesmély azúrkék színében, sehol rajta egy tenyérnyi felhő, egy körömnyi fehérség, látám magam alatt a fehér kősziklát, melyen feküvém, sehol egy fa, egy bokor, egy fűszál, egy állat rajta, fehér a föld jobbra, fehér balra, előre, hátra, mindenfelé, a meddig a szem ellát, csak ott, ahol a látás határa végződik — megy át ez a fehér sziu a kékbe, mely tart az ég aljától az ég tetejéig és lemegy az ég másik aljáig. Fehér föld ! kék ég ! soha szemnemlátott fényesség ! örök változatlan ragyogás ! én Uram ! én Teremtőm ! világosítsd meg bűnös elmémet! hová jutottam ? A ragyogás kútforrása alatt magas királyi széken öreg ember ül és ragyogva ömlik el szakálla, mindenik szál — lelki béke szála ; fehér a termete, fehér az arcza, fehér rajta a szelídség, a szeretet, a jóság, amely árad belőle szerteszét, mint a fényesség kútfejéből a fénysugár. Szegény, szegény bűnös én ! vájj' hová jutottam ? A királyi szék mellett emberek állnak talpig fehér mezben, fehér ábrázattal, de szárnyuk van, földigérő fehér szárnyuk, túl