Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.
I. A múltból
NYÍREGYHÁZA AZ EZREDIK ÉVBEN. 11 mely régente egyszerű jobbágyközségi és hajdúvárosi jellegénél fogva az önkormányzatnak csak igen csekély kiváltságát élvezte, s a letelepülést követő első időben is egyszerű község módjára birák által kormányoztatott, már 00 év múlva 8, majd 70 év múlva 12 tagu, részben a birlaló uraság közbenjöttével alakult senatusra bizta ügyeit, 1826-ban már a vármegyei szabályrendelet szerint alakult „selecia communitas u (amolyan „városi képviselet") által kormányoztatott, s 1837-ben már rendezett tanácsú városi privilégiumot nyert, s igy 1838. január 22-ilie óta, tehát már a letelepülés 85-iJc évében belépett a hazai közélet és közműveltség számottevő faktorai, a nagyobb városok közzé. 85 év egy város történetében is hosszú idő ugyan, de hogy Nyíregyháza 85 év alatt a semmivel határos kevésből ily nagyra vitte sorsát, az bölcs vezéreinek és hatóságainak helyes kormányzatán kivül mindenesetre a lakosság szorgalmának, igyekezetének, életrevalóságának tudható be. Mert ahol a szervezet elcsenevészedett, az izmok is csak gyengén működnek: arra a testre hiába akasztunk fényes hadi felszerelést, azzal még nem lett erőssé. Ahol a lakosság nem igyekező, nem életképes, nem erős, oda hiábavaló teher a közkormányzatnak az a magasabb foka, a mi a rendezett tanácsú városnak megadja felsőbbségi jellegét a többi községek fölött. Nyíregyháza városa azonban azóta is, hogy a közigazgatásnak ezen magasabb fokára jutott, megmutatta, hogy arra, mint addig érdemes volt, úgy azután is mciló akar lenni. A legelfogulatlanabb történetírót is bámulattal töltheti el az a haladás, amelyen városunk az utolsó évtizedekben átment. Daczára annak, hogy 1831-ben, 1848- és 1873-ban a cliolera megtizedelte népét, 1832-ben nagy tűzvész, két év inulva földrengés csapásain mentát, 1848—49-ben kész örömmel, de szintén bizonyos veszteség árán vette ki részét a hazafias mozgalmakból, a mit az átvonuló muszka csapatok garázdálkodása csak fokozott; az ezt követő időkben az osztrák kényuralom minden keserűségeit kellett viselnie, gyakran, különösen a pátens idejében lelketlen izgatások állal felbujtatott tömegek és a város kormányzatában is uralomra julott
