Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

III. FEJEZET. A mostani Komlós alapítása s fejlődése a mult században

— 33 — pedig a komlósiak imaházukat istenitiszteletre zavartalanul használhassák, a nemeslelkü földesúr jobbágyai számára nemcsak biztonságot kért Bécsben mélt. Nádasdy gróf kanczellártól, hanem teljes szabad vallásgyakorlatot is sürgetett ő felségétől, Mária Terézia királynőtől, de ez utóbbira nézve a szóbeli Ígéreten kivül alig nyert egyebet. A két vármegye közt elkeseredetten folytatott perből származott kellemetlenségek még tovább is tartottak, mig végre 1754-ik évben az utolsó hullámok is elsimultak. Ezzel azonban a komlósiak ürömpohara még be nem telt, a mennyiben most már a határfeletti villongások háboriták nyugalmukat. Az uj község határai kezdetben a Mihály-Deáknak nevezett halomtól Ivopáncs felé annak templomromjaihoz közel valának kijelölve, innen Tót-Kutas község felé azon romokon át, melyek a vásárhelyi ut mentén valami kápolna maradványai, egészen Szőllős faluig a Nagy-Hajlásnak nevezett csárdán tul mind Komlóshoz csatoltatott, mi elég terjedelmes határnak mondható, a mennyiben ez 15,556 kat. holdat tett ki. Azonban ugy a magas kir. kamara, valamint a Csanádi püspök, mint Makó ura, nemkülönben pedig mélt. Károlyi gróf, mint Vásárhely földesura, pert inditottak a község határának ilyetén kiterjesztése miatt s azt meg is nyertek, minek folytán a község határából mintegy 7 ezer kat. hold szakittatott el s azon rész, melyet a magas kir. kamara nyert, Székegyháznak neveztetett. Ezt azonban a község, miután előbb évek hosszú során át bérelte, 1876. évi julius hó 10-én Pécskán kelt s a magss pénzügyministeri umnak 36,242. sz. a. 1876. jul. 28-án jóváhagyott szerződés szerint örök áron 157,771 frt 22 krért, de a Tót-Komlós története. 3