Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

X. FEJEZET. Községi és társadalmi élet

— 307 — letöfo még sokkal nagyobb változáson ment keresztül, ugy annyira, hogy bárha anthropologiai tekintetben faji jellegüket, mint láttuk, meglehetős tisztán megőrizték is, ha valaki csak viseletö kről akarna reájok, mint tótokra ismerni, az alaposan csalódnék. Mert először is, ha a férfiak fejét tekintjük, onnan a tótokat jellemző s két oldalt a fül mellett lecsüngő varkocsba font hosszú haj teljesen eltűnt s ezer ember között, ha egy akad az öregebbje között, a ki még hosszú hajat visel, a többi mind nyiratkozik s hátra fésüli a fülczimpáknál tovább le nem érő haját; az ifjabb nemzedék meg határozottan rövidre nyiratkozva divatosan fésülködik, s különösen azok, kik egy két évig katonáskodtak, pedig alig van, a ki katona ne lett volna, hajviseletökre igen nagy gondot forditanak. A szintén a felföldi tót népet jellemző nyirott vagy épen borotvált bajusz ugyancsak kiment a divatból s ha nem is bajuszpödrővel kifent, de mindenesetre gondosan kezelt bajusznak engedett helyet. Szakált ugyan a komlósiak nem viselnek, legfeljebb egy kis úgynevezett pofaszakált hagynak meg, de a bajuszra, mint a férfi arcz egyik diszére sokat adnak. A mi pedig a ruhaviseletet illeti, ugy a férfiak mint a nők egészen másként öltözködnek, mint elődeik. Azok ugyanis felföldről ide költözködvén, magukkal hozták tót nemzeti viseletüket is. A férfiak a szerint, a mint egyik vagy másik megyéből származtak, vagy magas tetejű s szűk karimájú, vagy megforditva alacsony tetejű s roppant széles karimájú kalapot viseltek. A rövid, mellüket alig takaró inget széles bőrtüszőkbe szorították derekuk körül. Durva házi vászonból készült keskeny gatyájokat a tehetősebbek hosszú s szokatlanul széles szárú csizmába szorítva viselték, a szegényebbek pedig 20*