Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

X. FEJEZET. Községi és társadalmi élet

— 308 — a lábhoz vékony szíjakkal száz meg százszorosan erősített bocskorban jártak. Ünnepi öltözetek csak annyiban különbözött a mindennapi ruhától, hogy rövid, fehér szürposztóból készült s alig a félderékig érő ujjast akasztottak a vállukra. Télen pedig báránybőrből készült s czifrán kivarrott ködmönöket, fehér szűrt vagy bundát s hozzá vagy fehér szürposztó vagy báránybőr nadrágot viseltek, mely öltözéknek kiegészítő részét azután a fehér báránybőr sapka, melyet jól erősen a füleikre húzva hordtak, képezte. A nők viselete pedig állott sötétkékbe átmenő fekete fejrevaló kendőből, fehér sziik ujju ingvállból, mely ujjak középen felülről lefelé csinvat csipkével voltak díszítve; az ingváll tarka szallagokkal díszített ujjatlan mellénnyel volt szorosan a derékhoz szorítva, mihez járult azután a meglehetősen szük, de oly rövid szoknya, hogy a piros kordován csizmának egész szára kilátszott alóla, Télen meg az öltözéket kiegészítette a díszesen kivarrott báránybőr ujjatlan mellény s szintén kivarrott, derékig érő ködmön, a tehetősebbeknél pedig fekete posztóból készült, világoskék zsinórral s nagy ólomgombokkal ellátott rókaprémes mente. — Ez utóbbi öltönydarab sokáig, a jelen század közepén tul is mennyasszonyi öltözékül is szolgált. Hogy a mennyasszony ilyen mente nélkül menjen az esküvőre, azt szégyennek tekintették volna. Epen azért, a hol nem volt a házban ilyen, máshonnan kértek kölcsön egyet, de a mentének meg kellett lennie. Hogy azonban, midőn a komlósiak ide az alföldre, magyarok közé jöttek, nemzeti tót viseletük miként változott át lassanként egészen magyaros öltözetté, hogy a férfiak miként váltották fel egyik ruhadarabot