Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

X. FEJEZET. Községi és társadalmi élet

— 306 — ugy szereti, ha hitének, vallásos érzületének s legmélyebb tiszteletének tárgyai: az ének, ima s Isten igéje, továbbá az Istenről, Jézusról nyert s lelkében mélyen gyökerező fogalmak, azután a lelke üdvére vonatkozó igazságok, az üdv kegyelem eszközei, szóval ha mindaz, a mi az ő vallásos meggyőződésének, hitének körébe tartozik, midőn beszédben nyer kifejezést, ne a megszokott mindennapi, hanem bizonyos ünnepi köntösben jelenjen meg előtte. — Néhány év előtt egyik szomszédos egyház lelkészének temetésén, hol a komlósi egyházhivek közül is többen megjelentek, egyik lelkésznek eszmékben ugyan gazdag, de a köznapi tótsággal elmondott beszéde után hiveink azt mondották e sorok Írójának: „Tiszteletes uram, ha önök, a mi tiszteletes uraink, ilyen köznapi nyelven hirdetnék az Isten igéjét, bizony-bizony ott hagynók a predikátiót, s üres volna a templom". Tévednek, a kik azt hiszik, hogy ez csak a megszokás dolga, valamint a kik azt gondolják, hogy a tót nép ha byblikus tótsággal hirdetik neki az Isten igéjét, nem értheti meg, sőt ellenkezőleg, miután a bibliája, énekes könyve: a „Tranoscius" s imádságos könyvei azon nyelven vannak nyomtatva s ezekkel zsenge gyermekkora óta ugy otthon, mint az iskolában, szivesen foglalkozik, jobban érti meg, mint hogyha tisztán tótul prédikálnának neki. Szóval a tót-komlósi népnek tulaj donképen két tót nyelve van, egyik az úgynevezett mindennapi, melyen a köznapi élet különféle viszonyaiban érintkezik egymással s a másik az ünnepi, melyen vallásos érzülete s lelke táplálkozik s dicséri Istenét. Ha a komlósiak nyelve, mint láttuk, nagyot változott azóta, a hogy őseik ide letelepedtek, ugy vise-