Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

X. FEJEZET. Községi és társadalmi élet

— 303 — marhahús s főzeléklevesen kiviil az úgynevezett hétköznapi vagy rántott leves, a leggyakoribb étel. A rántott leves vagy krumplival, vagy tarhonyával, vagy pedig laskával, lebbencscsel (sifli) készittetik. Úgynevezett vastag ételül sürü tarhonya s fordított kása, mely nemcsak hogy bőven meg van zsírozva, hanem tetején szép pirosra sült tepertővel is van diszitve, szolgál. Étkezésében egyébként a nép igen egyszerű, kevéssel beérő, többnyire egy tál étel kerül asztalára, de ez azután tisztán, ízletesen van elkészítve, csak vasárnaponként vagy ünnepnapokon van három-négy tál étele. De ha a mindennapi étkezésben, a mint láttuk, igen egyszerű a nép, a kereszteléseknél, disznótorok- s lakodalmaknál annál fényűzőbb. Ilyen alkalmakkor az ember alig győzi nem végig enni, de csak végig nézni is a sok finomul elkészített ételeket s ha valaki csak ezekből akarná a nép étkezését megismerni, az nagyon téves következtetésre juthatna s legalább is azt hinné, hogy ez a nép e tekintetben roppant fényűző és hogy nem képes munkájával keresni annyit, hogy csak az étkezésre, táplálkozására elég legyen. — Pedig épen ellenkezőleg, a tót-komlósi nép, ha ugyan nem is mostohája a saját gyomrának, de nem is tékozló, nem pazar, hanem takarékos, habár a táplálkozás tekintetében a régibb viszonyokhoz képest némi változás tapasztalható, az ugyanis, hogy a változott viszonyok folytán némely ételek, melyek azelőtt elég gyakoriak voltak, ma már teljesen hiányzanak, igy egyebek között a zsendicze, melyet a sajt-készítésnél az édes savából készítettek, ennek ellenében a gyümölcsnemüek ma, midőn már a község határában is több gyümölcs terem, de meg a közlekedési eszközök