Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

X. FEJEZET. Községi és társadalmi élet

— 304 — fejlődésével máshonnan is több gyümölcsöt hoznak piaczunkra, gyakrabban kerül a nép asztalára, mint annakelőtte. Egyebekben az étkezés ma is ugyanaz, mint volt idetelepedésök idején, mihez még csak azt kell megjegyeznünk, hogy a nép az ételekben ha nem is válogatós, de kenyerére igen finnyás, annak olyannak kell lennie még a napszámos embernél is, hogy akármely grófi asztalnak is diszére válhatnék. 2. A nép nyelve és viselete. A komlósiak anyanyelve tót, mely azonban idejövetelök idejében sokkal tisztább volt, mint manapság. Mert igaz ugyan, hogy különösen azok, kik valamely német város közeli vidékéről jöttek be, hoztak beszédjökben sok német szót is, melynek nagy része még ma is meg van, igy például: varstag = Werkstatt, majorpang = Mauerbank, hoblik = Hobel, csuszplajsz = Schussblei, czollstok = Zollstok, strimpfli = Strümpfe, underczig = Unterzieher, plajbász — Bleisweiss, piglajsz = Bügeleisen, még sem volt annyira összekeverve, mint ma, a mikor jóformán minden harmadik szó magyar. Igy hogy csak egynehányat emlitsünk; temetóv — Temető, nakravalóv = Nyakravaló, csejz = Csősz, hásóv = Ásó, gyugó, nyomás, határozat, végzés, páni választmányi, csikós, kocs, pipa, karikás, leves, kalap, sujtás, czizsma, határozovatyi, folyamodovatyi, gulyás, végrehaj tó v, fogyasztás, dohány, ez mind köznapi keletű a tótkomlósi nép mindennapi társalgásában. A mit Zsilinszky Mihály „Szarvas város történelme" czimü müvében a szarvasi népről mond, teljesen ráillik a komlósiakra is, hogy ugyanis igy beszélnek: „Páni