Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

X. FEJEZET. Községi és társadalmi élet

— 302 — más nemzetiségű ifjú venne feleségül. Innen van tehát, hogy a tót-komlósi nép, mely szokásaiban, viseletében annyira különbözik azoktól az ősöktől, a kik a mult század derekán itt letelepedtek, faji jellegét mégis elég jól megőrizte — Más egyéb, a magyarországi tót népet jellemző vonásokból a komlósiak meglehetősen tisztán megőrizték a szorgalmat, a munkásságot, a takarékosságot, a kevéssel való beérést, vagyis a megelégést is, úgyszintén a vallásosságot, komolyságot is. Ezekkel szemben azonban meg kell emlitenünk azon szintén úgyszólván faji jelleget is, hogy a komlósi zárkózottabb s nem oly nyilt, mint például a magyar ember s idegenekkel szemben bizalmatlanabb s bátortalanabb is. Előbb röviden jelzett anthropologiai, illetőleg physiologiai alkotásánál fogva a nép a nehezebb földmivelői munkára nagyon alkalmas, a mennyiben erős physikumánál fogva munkabiró s a mellett kitartó, a mi a földmivelőknél megbecsülhetlen két tulajdonság. Innen természetesen következik az is, hogy a nép általában erósebb ételekkel táplálkozik. A húsfélék közül leginkább a sertéshúst kedveli s épen azért, a mint már történetünk egyik fejezetében emiitettük, ennek elkészitésében s eonserválásában kiváló ügyességre tett szert; de azért a marha-, juh- és baromfihúst sem veti meg. A sertéshúshoz, mint táplálkozásának főczikkéhez, csatlakozik a főzelék', lencse, bab, csicseri, melyet többnyire füstölt sertéshússal levesnek szoktak késziteni s azután a tészta', túrós vagy lekváros derelye, különösen frissen oltott vagy pedig erősen érett túrós (brindzás), mákosgaluska, mely utóbbi étel, ugyanis a galuska, ős időktől fogva ugy, miként más alföldi tót népnél, szombaton este kerül az asztalra. A