Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

III. FEJEZET. A mostani Komlós alapítása s fejlődése a mult században

— 31 — nádor előtt. Az, hogy Rudnyánszky József szentandrási jobbágyainak egy része letelepedett a komlósi pusztán, a pert éppen nem szüntette meg, hanem még inkább fejlesztette, elkeseredettebbé tette. A két megye minden lehetőt megtett, régi levéltárakat kutatott fel, tanukra hivatkozott, régibb keletű királyi adomány-leveleket s okmányokat nagy szorgalommal hordott össze, csakhogy kétségtelen bizonyítékokkal igazolja, hogy Komlós hozzátartozott. Igy midőn Osanádmegye előállított három-négy tanút, kik eskü alatt vallották, hogy Komlós mindenkor Osanádmegyéhez tartozott légyen, Békésmegye ugyanannyi tanura hivatkozott, kik szintén eskü alatt épp annak ellenkezőjét bizonyítják; ha Osanádmegye hivatkozik az 1552—ö4-iki összeírásokra, hol Komlós mint Osanádmegyéhez tartozó szerepel, Békésmegye kimutatja, hogy az más Komlós volt s nem az, a mely a per tárgyát képezi. A nádor mindezek daczára Osanádmegye javára döntött s Komlóst 1746-ik év deczember havában Csanádnak Ítélte oda. Ez ugyan érzékeny veszteség volt Békésmegyére, de maga a főispán Haruckern Ferencz sem tehetett ez ügyben többet, minthogy tanácsolta a megyének, miszerint folyamodjék ő felségéhez az ítélet felfüggesztése s a per megújítása iránt. Miután a nádor ítéletébe Komlós népe sem akart belenyugodni, de maga a földesúr sem találta méltányosnak s igazságosnak azt, Békésvármegye a per megújítása iránt folyamodott s bár a helytartó-tanács 1747-ik év márczius havában sürgette a már ez ügyben egyszer hozott Ítélet végrehajtását, Békésmegyének sikerült azt az uj per eldőltéig megakadályozni. Ez időben Békésmegyének ügyésze Haász József vala, „ki a többi között azon fontos