Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

III. FEJEZET. A mostani Komlós alapítása s fejlődése a mult században

— 32 — pénzügyi okot hozta fel, hogy Csanádmegye nem sokat vészit, legfeljebb 20—30 forintot, a mi eddig a komló si pusztáért fizettetett, de Békésmegyére nézve kiszámíthatatlanul nagyobb veszteség lesz, ha a Szentandrásról Komlósra költözöttek adóját elveszíti. E pénzügyi argumentum előtt a nádor is meghajolt s Komlóst 1748-ik év elején Békésmegyének Ítélte vissza, a megye pedig 7 szép hintós lovat ajándékozott a nádornak". A mint ezekből is kitetszik, a küzdelem mindkét megye részéről hevesen folyt s Komlós népe a két versengő fél harczában sok zaklatásnak volt kitéve. Mindkét megye roppant terheket rótt reá, katonákat szállásolt el nála, sőt Osanádmegye 1748-ban annyira ment, hogy a komlósiak imaházát lepecsételtette s a községben az istenitisztelet tartását, bárha ez nekik szerződésileg biztosítva volt, betiltotta. Ezt látva, Békésmegye sem maradt hátra, nehogy a maga jogáról lemondani látszassék, a maga pecsétjét szintén az imaházra ütötte, sőt magát a lelkészt is fogságra vetni akarta, ki azonban álruhában elmenekült. Azután hoszszabb ideig a közelebbi egyházakban bujdosott, de azért gyakran meglátogatta hiveit is s Wallaszky szerint az Ur vacsoráját éjnek idején majd Tóth Pál, majd Karkus Márton istállójában szolgáltatta fel, miközben nem szűnt meg hiveit erősíteni a hitben s vigasztalni őket szebb s boldogabb jövő reményével, mely kecsegtető remény három évi huza-vona után végre teljesült is, s a midőn a fentebb ecsetelt per a helytartó-tanács Ítélete ellenére a nádor által Békésvármegye javára döntetett el, a komlósiakra derültebb napok virradtak. Az imaházakra ütött pecséteket Torma nemesi biró feltörvén, azt az egyházközségnek rendeltetési czéljára átadta. Hogy