Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

III. FEJEZET. A mostani Komlós alapítása s fejlődése a mult században

— 30 — tartó vezetése mellett, kinek Komlós községe sokat köszönhetett, két utcza jelöltetett ki, s kiki saját erejéhez s szükségletéhez képest építeni kezdett, ugy liogy már 1746. s a következő év tavaszán az uj telepitvény hasonlított azon méhkap tárhoz, a hol minden méhecske, hord, épít, ragasztat. — A szóhagyomány ez időből azon különös ténynek tartotta meg az emlékét, hogy midőn a beltelkek kijelöltettek, a letelepedettek egyike-másika a czövekeket, mikkel portája kijelöltetett, éjnek idején beljebb ütögette le s igy portáját szűkebbre vette, részben azért, hogy ne kelljen nekie oly nagy tért körülkerítenie, részben pedig azért, hogy szomszédjához közelebb legyen. Bezzeg akkori időben nem volt annyi perpatvar a szomszédok között, a miatt, hogy egyik-másik a szomszéd portájából néhány négyszögölet jogtalanul elfoglal magának. A község azonban alapítása első éveiben a haladáshoz s tovafejlődéshez okvetlenül megkívántató békét s nyugalmat nem élvezheté. Alighogy letelepedtek a mi tótjaink, azonnal megújult és pedig sokkal nagyobb erővel Csanád és Békésvármegye között Komlós birhatásáért azon küzdelem, mely két évvel előbb Komlósért mint pusztáért vívatott, s mely abból támadt, hogy e pusztát mindkét megye magáénak tartván, midőn a hadi felkelés költségeinek fedezése végett a megyék a pusztákra, illetve azok bérlőire is kivetették az adót, Balta Péterre, mint a komlósi puszta akkori bérlőjére Csanád is, Békés is kirótta az adót. — Ez természetesen két helyen fizetni nem volt hajlandó, Csanádnak megfizette, de Békésnek nem. E miatt azután Békésmegye lefoglaltatta egyik ökrét s azt adó fejében el is adatta, egyúttal pedig Csanádvármegye ellen pert indított a