Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

IX. FEJEZET. Gazdasági ágak

— 270 — 1895-ik évig, mint vadászterületért, évenkint nem fizettek többet, mint 22 frt 50 krt, még peclig egyszerűen azért, mert a mi kevés nyul van a határban, azt a koloncz nélkül kóborgó tanyai kutyák elzavarják, a mi pedig ezek elől mégis megvonul itt vagy ott egy-egy kóró alatt, azt a sok lesipuskás, a kiknek legtöbbje sem fegyver, sem vadászati adót nem fizet, pusztítja el. Ez évben ugyan a határnak, mint vadászati területnek bérletét 91 frtra verték fel, de hogy az illetők az elejtett vadakból 91 frtot képesek legyenek bevenni akkor, midőn egy-egy nyúlnak piaczi ára 50 kr., s egy-egy fogolynak 20—25 kr., alig hihető. Egy pár év előtt szervezkedett volt egy vadásztársaság is, de épen azért, mert jóformán nincsen, a ki az 1883. évi XX. és XXIII. törvényczikknek érvényt szerezzen, széjjel ment. — Nagyon idején volna már a vadállományra nagyobb gondot fordítani, a lesipuskásokat pedig szigorúbb és éberebb figyelemmel kisérni s ez által a már nagyon is ritkuló vadak pusztulásának útját bevágni, mert ilyen gazdálkodás mellett nem kell csak egy pár esztendő s bekövetkezik a komlósi határban azon állapot, hogy ha majd lő valaki egy nyulat, csudájára fognak járni az emberek épen ugy, mint hogy ha ma valaki egy elefántot lőne itten. Pedig lesipuskás van elég, mert Komlóson mindössze 10—12 embernek van vadászati engedélye, puska azonban van 60—65, melyek ugyan ugy jelentettek be, mint biztonsági fegyverek, de a melyek közül nem egynek a csöve több vadat ejt el, mint azok fegyvere, kik vadászati területeket bérelnek s vadászati engedéllyel birnak. De ha a vadászat nem nagy, ugy a halászat még csekélyebb jelentőségű Komlóson, minek legfőbb