Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

II. FEJEZET. Néhány történeti adat az 1746-ik év előtti időből

— 21 — Katalin kapták örökségben. (Haruckern-lev. a gr. Károlyi lt.-ban). Az itt elősoroltakból világosan kitűnik tehát, hogy a jelenlegi Komlós határában már létezett egy község, mely a XVI-ik század derekán létesült s mintegy 50 évi fennállás után elpusztult. Az irott emlékeket, melyek a volt községre vonatkoznak, egyébként hatalmasan támogatják a néma kövek, a békésmegyei régészegylet által 1883-ik év szept. 20-, 21- és 22-én eszközölt ásatás alkalmával felkutatott templomromok, vagyis inkább a templomnak napfényre került alapfalai. E templomromok ugyanis kétségbevonhatlanul bizonyitják, hogy a Száraz-ér mellett Mezőhegyes felé Komlós határának azon részén, hol ma a papi s tanitói földek vannak, már létezett egy virágzásnak indult község, hogy azonban minő vallású volt e község népe, arra nézve a leletek semmi hiteles adatot nem nyújtanak. Valószinü azonban, hogy itt is, mint a körülfekvő községekben is, reformált vallású nép lakott. Erre vonatkozólag Wallaszky Pál ezeket mondja: „Valószínűleg ns Jaksits Péternek özvegye Nagylakról, kinek e vidék nagyobb része birtokában vala, első alapított e tájakon evang. egyházakat s azokat széltében-hosszában terjészté. Hogy ezt tette Komlóson is, annyival is hihetőbb, mert Nagylak, hol e nemes úrnőnek székhelye volt, mely székhelynek nagyszerű vár- és templomromjai még fennmaradtak, csak két óra járásnyira van innen." Emiitett ásatás alkalmával a templom alapfalai között s azok közelében találtunk tömérdek emberi csontvázat, sőt néhány ép sírt is, de fájdalom azokban semmi olyan emlékre nem akadtunk, a mely az itt lakott nép vallására tisztább fényt deríthetett volna, Hogy a volt község lakosai némi földmiveléssel is,