Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

II. FEJEZET. Néhány történeti adat az 1746-ik év előtti időből

22 de leginkább baromtenyésztéssel foglalkoztak, az valószínű. A török pusztifcás idejében, nem lévén soha biztonságban, s nem tudván mely perczben ütnek rajtok a duló ellenség csapatai, inkább olyan foglalkozás után láttak, mely egyrészt nem kivánt oly nagy befektetést, másrészt pedig, mely az üldöztetés esetén megkönynyitette nekik a menekülést. Összevonva a volt községről mondottakat, tény, hogy a mai Tót-Komlós határában volt már község, tény, hogy e község a XVI-ik század derekán keletkezett s a XVII-ik elején elpusztult; tény, hogy a XVlII-ik század elején már itt semmiféle község nem létezett. Ezt látszik erősiteni Wallaszky Pál is, ki a maga emlékirataiban ezeket emliti: „A vásárhelyiek tanúsága szerint, kik a gyulai bégnek alattvalói lévén, oda gyakran el-eljártak, élt közöttük még 10 év előtt is egy asszony, ki saját teste keresményével szokta vala adóját a bégnek meglizetni s ki azt vállá, hogy már akkor Gyula és Vásárhely között egy falu sem létezett. Sőt magok a csabai testvéreink is, kik 1715-ben telepedtek le Csabán, sem találtak Szolnok és Arad között falvakat.

a — Ennélfogva e vidék már a XVIII. század elején, ha nem is éppen lakatlan, mégis alig volt egyéb pusztánál, melyet a régibb időben Armeniából ideszakadt rom. kath. vallású örmények e puszták akkori birtokosaitól béreltek s gulyákat tenyésztve itten, meglehetős kiterjedésű marhatenyésztést folytattak. Ezen örmények ivadékai mai napig is itt gazdálkodnak s egyik-másik éppen azon pusztának birtokosa, melyet egykor nagyapja vagy szépapja bérelt s ha őseik egykor kiváló állattenyésztők valának, ugy ők ma kiváló szakértelemmel s képzettséggel űzik a földmivelést.