Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

II. FEJEZET. Néhány történeti adat az 1746-ik év előtti időből

— 20 — azt csak hozzávetőleg azok adójából lehet következtetni. Ugyanis 1558-ban Komlós lakosai fizettek adóba a magyar király számára 7 frtot (Dical. conscript. Oottus Ohanad.), 1560-ban pedig Jász Lukács, Eszes Kelemen, özv. Komlósy Kálmánná, Köblös György, Bánrévy Peter mint akkori birtokosok itt lakó jobbágyai fizettek 2—2 kapu után, a mi dr. Karácsonyi János kiváló történetírónk szerint a családok számát legalább egy harmaddal többre véve a kapuk számánál, körülbelül 13—14 családnak felel meg. Hogy a következő években e családok szaporodtak, kiviláglik abból, hogy már 1562-ik évben özv. Glésán Lászlóné, ki Komlósy lány volt, jobbágyai 3 kapu után, Jász Lukácséi 4 kapu után, Köblös Györgyéi 2 kapu után, Eszes Kelemenéi 3 kapu után fizettek adót, Rárósy Péter és Kovács Demeter jobbágyai annyira szegények voltak, hogy adót egyáltalában nem fizethettek s 1564-ik évben lakosai már 20 kapu után fizettek adót, megjegyeztetvén, hogy földesuraik ekkor is ugyanazok voltak. (Dical. conscript. cottus Ohanad.) Hogy a falu még tovább fejlődött s a háborús idők daczára lehetőleg berendezkedett, annak kétségbevonhatlan bizonyitéka az is, hogy meglehetős templommal is birt, melynek alapfalai mai napig megvannak. Meddig állott fenn s mely évben pusztult el maga a község, arra nézve határozott adataink nincsenek, valószinü azonban, hogy a XVII-ik század elején mint sok más községe a megyének, ez is a törökök pusztításainak esett áldozatul s a szép fejlődésnek indult község alig egy félszázadnyi fennállás után pusztává lőn. Annyi kétségtelen, hogy 1648-ban már puszta volt, melynek egyik részét Széki Péter birja, 1662-ik évben pedig ennek fiai, György és János és leánya