Bruckner Győző: A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban. Miskolc 1937.
« 7 lítette ki, aki a bányakerületi javaslatot a S'zentiványi Árpádéval öszszeegyeztette, amely azután nehéz harc után elfogadásra is talált. Az egyházkerületek új beosztását és arányosítását szükségessé tették a dunáninneni egyházkerületben túlnyomó többségben levő tótok hazafiatlan üzelmei, akik az egyház autonómiája által biztosított szabadság védelme alatt eddig pánszláv agitációt folytattak. A zsinat a dunáninneni egyházkerületben túlnyomó többségben levő tótok lélekszámát olyformán csökkentette, hogy kikebeleztette onnan az árvái, liptói és turóci egyházmegyéket és az előbbi ket'.őt a tiszai, az utóbbit a bányakerülethez csatoltatta. A dunáninneni egyházkerület kötelékében megmaradnak továbbra is a pozsonyvárosi és megyei, a trencséni és mosoni egyházmegyék, azonfelül hozzácsatoltatnak a dunántúli egyházkerületből kikebeleztetett és nagyobbított fehérkomáromi és a bányai kerületből kikebeleztetett barsi, honti és nógrádi egyházmegyék. E megoldás azt eredményezte, hogy a dunáninneni egyházkerületből kikebeleztetett a három legharciasabb, tót politikai érdekeket szolgáló egyházmegye és viszont azáltal, hogy ebből kettő (árvái, liptói) a tiszaihoz és egy (turóci) a bányakerülethez csat oltatott, e kerületekben, mint kisebbségek már nem válhattak az egyházi élet megbolygatására veszedelmes politikai tényezőkké. A zsinat tekintettel volt a területi beosztásnál még arra is, hogy magyar érzelmű egyházmegyék (fehérkomáromi, barsi, honti és nógrádi) a dunáninneni egyházkerületbe való átcsatolásával a soviniszitikus nemzetiségek ezentúl többséghez ne jussanak. A zsinat a pánszláv természetű politikai üzelmek kizárásával az egyházépítő munkát igyekezett a dunáninneni egyházkerületben újra megalapozni. A zsinatból kivonult nemzetiségi érzelmű zsinati képviselők egyházmegyéikbe siettek és ott ádáz harcot indítottak a zsinati törvények ellen és minden alkalmat megragadtak, hogy tüntessenek a dunáninneni egyházkerület tervezett megbontása ellen. Az árvái, trencséni, turóci és nyitrai egyházmegyék közgyűlésein a leghevesebben tiltakoztak a kerület felosztása ellen és megállapodtak abban, hogy terjedelmes emlékiratban arra kérik a királyt, hogy ő tagadja meg az egyházkerületek új beosztásáról és arányosításáról hozott zsinati törvényjavaslat megerősítésé',. A terjedelmes emlékiratot, 1 6) mely az eddigi szenvedélyes kilengésekkel szemben feltűnően higgadtabb hangon és komolyabb okfejtéssel készült, küldöttség vitte báró Eötvös Loránd vallásés közoktatásügyi miniszterhez, aki megígérte a küldőt ségnek, hogy azt a királyhoz eljuttatja. Időközben a felkorbácsolt szenvedélyek tetőpontra emelkedtek és az 1894. augusztus hó 16. és 17-én Turócszentmárlonban tartott dunáninneni közgyűlésen újabb vihar tört ki, mivel a többségben levő tót érzelmű túlzók megtagadták azt, hogy az időközben 1893. március l 6) Az érdekes emlékirat teljes szövegét közölte Thébusz i. m. 529—537. 1.
