Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

I. A RIMASZOMBATI HELV. HITV. GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - c) A tanárok s ezek anyagi kelyzete.

64 Fizetésükhöz járult még a „promotionale", mely az „abéticában" és a két praeceptor által vezetett alsó gimnáziumi osztályokban fejenkint 30—30 kr., a felsőbb osztályokban pedig 1 frt volt. Ugyanakkor állapíttatott meg a tandíj is, még pedig az abecisták, declinisták és grammatisták tandija volt 6—6 frt, s syntaxisták, rhetorok, poéták és logicusoké 8—8 frt." Az ekként megállapított dijlevelekből kitűnik, hogy az egyháztanács hivatásának magaslatán állva, már akkor minden lehetőt elkövetett arra, hogy a tanintézet tanárait a körülmények szerint tűrhető fizetéssel lássa el, igy a sürü tanárváltozásnak elejét vegye. Az 1825-ben megállapított charták 1853-ig alig változtak. 1846-ban lett a rector-professor fizetése 300 pft, a conrectoré 240, a praeceptoroké pedig 168 pft, a buza és egyéb járulékok épségben tartása mellett. Hogy a tanári állás Rimaszombatban hosszú időn keresztül nem részesülhetett oly tiszteletben, mint a minő fontosságánál fogva megillette és megilleti, az az eddigiekből is kitűnik. — Rimaszombatnak társadalmi élete nem lévén, magát itt a tanácson kivül senki nem érvényesíthette, még ha huzamos ideig élt is e város kebelében. — A más vidékről jött tanárt nem tekintették idevalónak, igy a „vizhozta, galycsapta" epithetonokat reájuk is alkalmazták. — De ha még képesség, a közügyek iránt érdeklődés, a haladás iránt érzék volt is egyikbenmásikban : mindenik küzdött, mint kezdő, hivatalának nehézségeivel, s midőn 1—2 év alatt ezeket legyőzte, már akkor távoznia kellett biztosabb jövővel kecsegtető állások után. De ezt legnagyobb részben alárendelt helyzete s azon körülmény idézte elő, hogy közvetlenül magának kellett fizetésének egy részét a közönségtől beszednie, mi bizony-bizony nem volt előnyös reá nézve. — Kezdetben a lelkész asztalánál étkezett, kivel szemben már csak ezért is alárendelt helyzete volt, s gyakran oly dolgok végrehajtásával is megbízatott, melyek egyáltalában nem voltak állásához illők. (A pap szénájának gyűjtésére ő tartozott kivezetni az összes tanulói fjuságot.) Csakis az egy Losonezy József volt az egyetlen, ki e balvélekedést megtörte, de mint a következmények mutatják, ez csakis neki állt hatalmában a mult századokon át. Azonban mihelyt az egyháztanács vette kezébe az ügyet