Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

149Czékus István, Szalóczy Dániel, Hajcsi Sándor (az elnöklő Hámos Józsefné asszonyra), Dapsy József, Hevessy Berta, Kérészy István, Csider Károly mondottak lelkes toasztokat. Ezek között a hazafiúi kebel fölhevülésének lelkesült kitörését hallottuk Baksay István, gymnasiumunk tanárának a magyar nemzet állását tárgyazó s majdnem egy egész beszéddé kiszélesedett felköszöntőjében; nagy tetszéssel fogadtatott Bokor József sárospataki tanáré, melyet a jubiláló gymnasiumra s ig. választmányának elnökére Hámos Józsefre mondott; Szalóczy Dániel pedig, midőn az előtte szólott Czékus superintendensnek — ki a házaspár ezüst-lakodalmának mondotta ez ünnepélyt —- hasonlatát elmésen értelmezte, a távolabb eső asztaloktól felállva s a szónokhoz közeledve hallgatta a tetszését folytonosan nyilvánitó társaság. Majd az üdvözlő táviratokat •olvasta fel az igazgató, a melyek közül főleg Nátafalussy Cornél rozsnyói kath. gymnasiumi igazgatóé fogadtatott éljenzéssel, s városunk kedélyes polgármestere, Szabó György újból felvette a pohárköszöntők elejtett fonalát. Utána Kun superintendens ürített poharat a város valamennyi hitfelekezetére, majd ismét a polgármester szólt s üdvözletet inditványozott sürgönyöztetni Törs Kálmánnak, a templomban felolvasott s tetszést nyert költeményeért. Ekkor a dalárda kezdett sorakozni s a vig pohár-csengés fölött rágyújtott a pattogó népdalokra s folytatta, harsogtatta, mig csak a bazárba visszatérendő közönség 1 óra felé az asztaloknál szét nem oszlott." * A tánczvigalomról, mely e fényes ünnepély befejezését képezte, sokat, nagyon sokat lehetne szólni már az oly buzgón közreműködött hölgyek iránti hálából is; de itt csak azt mondhatjuk általánosságban, hogy ez Rimaszombat legfényesb tánezvigalmainak egyik legsikerültebbike volt. — A brutto-bevétel 290 frt 20 kr.*V * Igy folyt le 1878. junius 30-ikán ez ünnepély, melynek egyes főbb mozzanatai az ezen alkalommal kibocsátott „Emlékkönyv"-ben vannak megörökítve, és a melyről elmondhatjuk, hogy a jelenlevők kebelében maradandó nyomokat hagyott annyival is inkább, mivel ez a két testvér prot. felekezetnek századok óta első őszinte ölelkezése volt. *) „Gömöri Közlöny*' 26—27. szám.