Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

150Ámbár jubilaeumunk erkölcsi és anyagi sikere mindert várakozásunkat felülmulta, a mennyiben a bazár és bál jövedelméből 1819 frt 37 kr. folyt be; mindazáltal ezen összeg jövedelme még arra sem volt elegendő, hogy elodázhatlan szükségleteinket fedezzük arra pedig, hogy nagyobb beszerzésekre fordítsuk, még csak gondolni sem lehetett. — Igy a tőkét gyümölcsözés végett elhelyeztük azon kikötéssel, hogy az csak akkor használható fel, ha a tanári kar legfőbb vágya beteljesül, hogy t. i. a gimnázium teljes nijolcz osztályúvá leend. Ezen czél megvalósítása mellett nem kevés gondot okozott az igazgató-választmánynak a tanári kar anyagi helyzetének javítása. Ugyanis az alkotmány visszaállítása óta mindinkább érezhetővé vált az. hogy a csekély alaptőkével rendelkező felekezeti gimnáziumok mindinkább elmaradnak a bő forrásból merítő állami tanintézetek mellett, melyeknek tanárai jobban javadalmazva, kevesebb tanórával terhelve, kizárólagosan szaktárgyaikat tanítva, a szükséges tanszerekkel bőven ellátva, kevesebb munkával is hovatovább nagyobb sikert érhettek el. — Ezek mellett sokszor lehangolólag hatott amazok körében a „panem et circenses", mi a legszebb ideáknak és a legnemesebb törekvésnek nem egy izben szárnyát is szegte. E kérdéssel szokszor foglalkozott az igazgató-választmány ez időszakban. A rendelkezése alatt álló jövedelmet — még felkérés nélkül is — készséggel bocsátotta a tanári kar anyagi gondjainak enyhítésére; sőt e czélból a pártfogóságot is több izben összehívta. Egy ily pártfogósági gyűlésen (1879. jun. havában) Dapsy Vilmos. iskolánk legnagyobb pártfogóinak egyike, később elnöke, azon nagy horderejű inditványnyal lépett elő, „hogy mindazok. kik haláluk esetére e tanintézet pártfogói közül nevüknek maradandó emléket akarnak emelni, a gimnázium czéljaira végrendeletileg hagyományozandó összeg kamatját tegyék folyóvá még életükben, hogy a tanárok helyzetén lehetőig segítve legyen". Hogy példát mutasson, kinyilatkoztatta, „hogy az 1879—80. tanévtől kezdve haláláig évi 300 frtot bocsát az igazgató-választmány rendelkezésére". Ugyané czélra br. Nyáry Sándor 300 frt alapítványt tett. A példa lelkesitőleg hatott, s ha nem követhették is többen a nemes áldozatkészségnek e meglepő megnyilatkozását,, de meg volt az az eredménye, hogy a baj. általánosan ismere-