Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

146gymn. felügyelő és Hajcsi Sándor tanár által; a sárospataki főtanoda Bokor József és Kérészy István tanárok által. A gymnasium helybeli volt tanítványai által a két superintendens tiszteletére rendezett fáklyás-menet, a mi kis városunk szokott egyhangúságához képest, valóban imposans voltA menet 9 óra után indult el zenekisérettel a gymnasium épületéből, elől a tűzoltók mentek, utánok mintegy 80 fáklyás, követve beláthatatlan sokaság által. A menet először is a ref. papilak elé vonult, a liol Kun Bertalan superintendens van szállva. Itt Törköly József közs. isk. igazgató tanitó emelkedett beszédében tolmácsolta a közérzületet. Az egyesülést meteorhoz hasonlította, mely a két liitfelekezet lángbuzgalmából állott elő s mely 25 év óta fénylik, habár sok apró fény-csillag tünt le azóta. Eltette azután a főpásztort, mint az egyesült gymnasium egyik gyámolitóját. Erre Kun Bertalan ihletett szónoklatban köszönte meg a megtiszteltetést. Oly annyira szívélyes vendégszeretetben részesült — úgymond — a rimaszombati közönség részéről, hogy ha kötelessége nem szólítaná vissza, a próféta szavaival mondaná: jó lenne nekünk itt laknunk. Azután elragadó ékes-szólással mondott áldást a városra s annak közönségére. Szűnni nem akaró éljenzés közt vonult most a menet a főtéren és a cserencsényi-utczán át az evang. papi lakhoz Czékas István superintendens szállása elé. Itt a rimaszombati h. h. egyház ékesen szóló egyik papja: Szalóczy Dániel fűzött remek beszédében egy ujabb babér-levélt Czékusnak az egyházi és a hazafiúi téren szerzett érdem-koszorujálioz. A superintendens rövid, velős válaszában hangsúlyozta, hogy ő is fáklya-vivő, a ki a vallás-erkölcsiség és a hazafiság fáklyáját lobogtatja. Itt is zajos éljenzés zárta be a beszédeket, mire a menet a főtérre indult, a hol összehányták a már körömig égett fáklyákat s a magasra fölcsapkodó lángok mellett zengte el az egész közönség a „Szózatot". * Vasárnap délelőtt tiz órakor a reform, hitfelekezet tágas temploma a zsúfolásig megtelt. Az összegyűltek száma bizonyára meghaladta a három ezret; sokan — helyet nem kaphatva — visszatérni kényszerültek, a karzatokon ember ember hátán állott. Képviselve volt ott minden hitfelekezet; nem egyházi, hanem a szó valódi értelmében polgári culturális ün-