A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

kérelmet terjesztette, engedné meg, hogy a négy egyházkerület, az egyház közös ügyeinek sikeres elintézése végett, egyetemes gyűléseket tarthasson. Mária Terézia az 1774. márczius 6-án adott kihallgatáson a küldöttséget kegyesen fogadta s az eléje terjesztett kérelmet teljesítette. Néhány héttel utóbb, április 20-án megalakult Pesten az egyetemes gyűlés, melyen egyetemes felügyelőül báró Zay Pétert, helyetteséül pedig Ujházy Dánielt választották. Azóta évenként egyszer, a szükséghez képest többször is tartanak egyetemes gyűlést az evangélikusok, még pedig majdnem kivétel nélkül Budapesten. Többször az ev. ref. testvérekkel együttesen folytak tanácskozásaik egyes, mindkét egyházat közösen érdeklő fontos ügyekben, míg újabb időben a közös ügyek intézésére egy, a két egyház képviselőiből alakított vegyes bizottság van kiküldve. Kezdetben az egyetemes gyűlés hatásköre majdnem kizárólag a sérelmi esetekkel, az egyház és állam közti viszonyból folyó kérdésekkel, a felsőbb iskolai oktatással s a világi felügyelők választásával kapcsolatban levő ügyek tárgyalására szorítkozott. Eveken át a lelkészi kar nem folyt be a tanácskozásba. Egyes egyházkerületek bizalmatlan ellenszenvvel fogadták ez intézményt, melylyel megbarátkozni azért nem tudtak, mert önkormányzati jogaikat féltették tőle. Azonban lassankint belátták, mily hasznos szolgálatot tesz az egyháznak az a testület, mely szellemi ereje s nagy tekintélye súlyának érvényesítésével hatályosan védte az egyház érdekeit, míg az egyes kerületek, esperességek és gyülekezetek számos panasza rendesen elhangzott — mint a kiáltó szó a pusztában. Az egyházi egyetemnek tisztán szokásjogra támaszkodó képviselő testületében alaki jog szerint is betetőzését nyerte az egyházi alkotmány az 1791-ilci codificatió útján. Az 1791-iki zsinat által alkotott kánonokat a király nem szentesítette ugyan, de intézkedéseik, az önkormányzati testületek szervezése tekintetében, mégis életbeléptek, mert a közszükség érzetének megfeleltek. Az egyetemes közgyűlés hatáskörét e kánonok nagyon szűkre szabván, tág tere maradt ezután is a szokásjog fejlődésének. Egyházunk e legfelsőbb hatóságának működése csak a szabadságharcz után bekövetkezett szomorú időben szünetelt egy évtizedig, midőn b. Haynau 1850. február 10-én kelt hírhedt rendeletével az egyetemes és kerületi felügyelők s a főpásztorok hivataloskodását megszűntnek jelentvén ki, az egyházi testületek tanács kozásait császári kormánybiztosok felügyelete alá helyezte. Az 1859-ik évi császári pátens is néhány évig izgatottságban tartotta a kedélyeket. A Bécsből az önkormányzati jog árán kínált kétes értékű ajándékot, az egyháznak a consistorialis rend alapján javasolt szervezetét, a hívek túlnyomó többsége határozottan visszautasította ugyan, de az azt elfogadó kisebbség részéről a szakadás veszélye fenyegette a magyarhoni egyházat. Győzött