A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

túliak voltak : Illés (v. Héli) Gergely malomsoki, Borhidai Miidós szentandrási és Zsédenyi (v. Szedenics) István dörgicsei lelkészek. Az 1681. évi soproni országgyűlés után gyorsan élednek fel ismét gyülekezeteink, melyeknek különösen II. Rákóczy Ferencz és a kurucz háborúk idején volt nagy a számuk, III. Károly kormánya azonban hamarosan elseperte a tavaszodni kezdő egyházi életet. Beállott az explanatiók és resolutiók kora, csak egyegy artikuláris hely nyújtott üdítő forrást a puszták vándorának. Hetven évig tartott a Haynóczytől megénekelt captivitas Babylonica {1673—1742), melyben nem volt a kerületnek püspöke. 1690 táján találunk ismét szervezett esperességeket, de a régi kilencz helyén csak kettőt, a győrit és kemenesaljait, melyek már csak területileg lesznek nagyok, mert 4—5 vármegyére van szétszórva az a néhány gyülekezetük. A XVIII. század elején (1720) alakul Tolnában és Baranyában jobbára bevándorolt németekből és csak kevesebb számú magyarokból egy új esperesség, a tolnabaranyai. A kerület egészen 1786-ig csupán e 3 esperességből állott és 1742-ig három föesperes kormányozta a megfogyatkozott számú és püspök nélkül való gyülekezeteket. Ez esperesek, a kiknek vállaira felette nagy teher nehezült e fejetlen időszakban, a következők voltak : a) A győri ehmegyében: Bors Mihály 1692—1711, Károlyi István 1711 — 1737, Tóth-Sipkovits János 1737—1742. b) A kemenesalji ehmegyében : Ashóth Mihály 1695—1704, Aácli Mihály 1706—1708, Lénárt Benedek 1708—13, Hegyfalusi György 1713—16, Király Máté 1716—25, Gsereti Mihály 1725—29 és hányi Sándor 1729—43. c) A tolna-bárányi ehmegyében : Bárány György, Francke tanítványa, a jeles pietista pacdagogus és sárszentlőrinczi lelkész 1718—1757. Az elnyomatás korában legkiválóbb oszlopos tagjai és patrónusai voltak egyházunknak : Vittnyédy István, soproni ügyvéd, gazdag nemes és Zrinyi Miklós bizalmasa (f 1670), Ostffy Tamás és ennek két fia : László, Fisztrovich püspök hű embere és Miklós, ki a méltatlan Feketéért asszonyfai várát feldúlatta és vagyonát, életét is koczkáztatta ; Telekesi Török János, Szécsény, Egyed, Szent-András és Sobor ura és ennek fia István (f 1668 és unokája, a példás buzgalmú ifjabb István (1722), a kurucz háborúkban huszár ezredes, Rákóczy kormány-tanácsosa és a pesti vallásügyi bizottmány tagja. III. Károlynak 1731. és 1734. évi rendeletei megengedvén szuperintendensek választását s ezzel némi korlátolt szervezkedést, egyházunk kiválóbb tagjai 1735-ben Pesten összegyülekeztek s itt a dunántúli kerület részére is világi felügyelőt jelöltek ki Ostfy Mihálynak, az előbbi Miklós fiának személyében (1735— 53). Ez idő óta rendszeresítették egyházunkban a kerületi felügyelői hivatalt s az esperességeknek és gyülekezeteknek is meghagyták, hogy szintén válaszszanak felügyelőket. (Városi gyülekezeteknek már korábban voltak gondnokai és felügyelői, pl.