A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

Sopronnak Szowits Ábrahám 1674. Győrnek Sorok János 1714 (inspecter ecclae) és Nagyvázsonynak Domokos Sámuel 1714). Második kerületi felügyelőnk Vittnyédy János (1753—81) a fentebbi István dédunokája, kemény egerszegi birtokos nemes, ki 28 évig viselte hivatalát nagy erélylyel. Az esperesek kormányzását annyira megszokta kerületünk és a Károly-féle kegyelemmorzsát oly kevésre becsülte, hogy nem is akart püspököt választani. Csak a király haragjával való ijesztgetésre gyülekeztek össze atyáink 1737. Felpéczen és Serpilius Sámuel soproni lelkészt 29 szavazattal püspökké választották. Ez azonban — a mi ismét jellemző — nem fogadta el a felajánlott tisztséget. Serpilius pártja ekkor Tóth-SipJcovits János téthi lelkészre ruházta át szavazatait, ki mint jelölt a választáskor különben is 23 szavazatot nyert. Az ügyet ismét húzták-halasztották, úgy hogy a beiktatást csak 1742-ben tartották meg. TóthSipkovits (1742—46) után püspökök voltak: Perlaky József, nemeskéri lelkész (1746—49), Fábry Gergely, vadosfai lelkész (1750—53), kit a falujában pápistáktól kezdett zavargás miatt a helytartó tanács hivatalvesztéssel sújtott; Németh Sámuel, téthi lelkész (1754—56), Szeniczei Bárány János, felpéczi lelkész (1756—58), Balogh Ádám, nemeskéri lelkész (1758—71) és Perlaky Gábor, n.-dömölki lelkész (1771 — 1786). Az anyagyülekezetek száma a Carolina Resolutio után 4 l-re olvadt le 1749-ben Győr is mint volt végvár elvesztette templomát és iskoláját. Az elnyomatás korában a szellemi élet kiválóbb jelenségei, hogy a püspök és esperesek 1650-ben Somorján újra kinyomatták a régi agendát és törvénykönyvet. Lövey Balázs győri lelkész lefordítá és kiadta az ágostai hitvallást (Regensburg 1692), ügy szintén Bárány György is (Jena, 1740). Aách Mihály új énekes könyvet szerkesztett (Lőcse, 1696), melybe nagy számmal vett fel a németek kiváló énekeiből. Ezt az u. n. Zengedező Mennyi Kart (a nép nyelvén : graduál) azután a pietista lelkészek újabb és újabb kiadásokban mind több új éuekkel gazdagították. Sartorius János nemescsoói lelkész Lelki Óra czimen szintén gazdag új énekeskönyvet szerkesztett (Wittenberg, 1730). Torkos, Bárány, Vázsonyi és Sartorius a pietismus hatása alatt igen becses és gazdag irodalmi munkásságot fejtettek ki. Több magyarázatos káté, magyar neveléstan, az új szövetség új fordítása (Torkos András, Wittenberg 1736), magyarázatos új testamentum (a két Bárány és Sartorius, Lauban, 1754), imádságos és egyéb épületes könyvek dicsérik papjaink buzgalmát, kik a XV1I1. században a nemzeti irodalomnak is eddig nem méltányolt nagy szolgálatot tettek. A XVIII. század volt kerületünkben a pietismus kora, a melynek hatása minden téren (egyházalkotmány, irodalom és valláserkölcsi élet) meglátszott. Az 1707. évi rózsahegyi zsinatnak az egységes s a magyarnál gazdagabb liturgiára vonatkozó határozatát Dunántúl, mely a zsinaton képviselve sem volt, nem