A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

A magyarok liturgiája e kerületben mindig egyszerűbb volt mint a németeké és tótoké. Brunsvick Tóbiás dunáninneni püspök és Thurzó Staniszló a XVII. század elején eró'sen agitáltak a dunántúliak között is az egységes liturgia érdekében, de sikertelenül. ^Külön törvénykönyvet is készítettek (Canones), mely azonban egyelőre kéziratban maradt. A zsinati kánonok közül ismeretesek: Beythe István 1587. évi, Magyari István 1603. évi, Kis Bertalan 1625. és 1631. évi kánonai. E mellett a semptei kánonok is érvényben voltak. A győri esperesség még a XVIII. században is ezek alapján törvénykezett. Egyházlátogatási jegyzőkönyveink szintén Kis Bertalan idejéből vannak. A püspök és minden esperes melléj egy háztanácsot is választott a kerület, melynek tagjai lelkészek voltak bresbyter névvel. Eleinte a püspök kezelte a kerület pénztárát is, 1631-ben választottak külön pénztárost és jegyzőt egy személyben. A kerület XVII. századbeli pecsétjén bárány és zászló jelkép volt e körirattal : Agnus Dei tollens peccata mundi. Gyülekezeteink száma az időszakban jól meghaladta a háromszázat. Olyan helyek is, mint Nezsider, Pomogy, limiez, Öttevény, Sövényháza, Koronczó, Vaszar, Ugod, Devecser, Bodajk, Csurgó, Ukk, Pacsa, Söjtör, Hahót, Gelse, Perlak, Nedőcze, Belicza, Strido, Turnissa, Ikervár, Vép, Szécsény, Perenye, Léka, Horpács, Czenk, Lózs, Kapuvár, Babot, Bogyoszló, Egyed, Szil stb. mind ide tartoztak és anyagyülekezetek voltak. Győr azonban néhány közeli helységgel és Komárom is a XVII. század elején a dunáninneni püspökök hatósága alatt állott és csak a következő időszakban csatlakozott a Dunántúlhoz. A kerület 9 esperességre oszlott, melyek a kiválóbb gyülekezettől vették nevüket pl. districtus Sárváriensis stb. A városi gyülekezetek ügyeit a városi tanács intézte. A vármegyékben a földesurak közül e korszakban a Nádasdyaknak volt vezető szerepük (Tamás f 1562., I. Ferencz f 1604., Pál f 1637., II. Ferencz f 1671). Ez utóbbi gróf Nádasdy Ferencz 1643-ban ismert okokból elhagyván apáinak hitét, ipával gr. Esterházy Miklós nádorral kezet fogva dúlta fel cvang. egyházainkat. O volt a dunántúli evangélikusok között az utolsó mágnás. A többiek még korábban áttértek. Az egyháziak védelme ettől fogva a középnemesekre és a városi polgárságra várakozott. Az 1647—1781. időszakból való püspökeink: Musay Gergely német-lövoi lelkész (1646—64), Fisetrovich György, kőszegi lelkész (1964—69) és Ssenezi Fekete István, szintén kőszegi lelkész (1669—1683). Ez utóbbi külföldre menekült a pozsonyi idéztetés eló'l. A rendszeres üldözésnek ez idején a gyülekezetek száma napról-napra fogyott. 1661-ben Musay szerint még volt 220 anyagyülekezetünk. 1674. után kivételesen csak az egy Sopronnak volt szerződésszerű nyilvános, de korlátolt vallásgyakorlata. Lelkészeink közül sokan menekültek Németországba, Erdélybe és a török hódoltság területére. A gályákra elhurczoltak között dunán-