Groó Gyula: A Szentírás - Evangélikus vallástanítási tankönyv középiskolák VII. osztálya számára (Győr, 1945)
I. A szentírás keletkezése
22 I midiatiiták és amálekiták, délkeleten az edomiták, keleten á moábiták és ammoniták laktak. Az északnyugati tengerparton a föníciaiak kereskedő' népe lakott, a szárazföldön a szírek. A nyugat: tengerparton pedig a filiszteusok. 7. §. A szentirás két része: ó- és újszövetség. A bibliának két része van: az ószövetség és az újszövetség. A biblia Istennek az emberrel kötött szövetségéről szóló könyv. Isten ugyajtis azért nyilatkoztatta ki magát, hogy az emberrel szövetségei kössön. A bibliában Istennek kétféle szövetségkötéséről van szó. Istenrfék az emberrel, -— mégpedig Izrael választott népével — való első szövetségkötéséről szóló szentírási könyvek csoportja az ó, vagyis régi szövetség (I. Mózes 15, 18; II. Mózes 2, 24; 19, 5; 24, 8; V. Mózes 5, 2;tLukács 1, 72; Cselekedetek 3, 25; Róma 9, 4). Ehhez a szövetséghez képeit új az a szövetség, amelyet Isten Jézus Krisztusban kötött, most már nem csak egy választott néppel, hánem minden népek közül kihívott választottaival (Jeremiás 31, 31—34; Ésaiás 55, 3; Máté 26, 28; Róma 11, 27; Zsidókhoz 7, 22). A szövetség szót akkor, amikor Istennek az emberrel való szövetségéről,van szó, nem szabad úgy értenünk, mint ahogyan ezt a szót köznapi értelemben használják: egyenrangú feíek közötti szerződés. Ebben az esetben éppen nem egyenrangú felek szerződéséről van szó, hanem ebben a szövetségben Isten parancsol, Ö szab feltételeket, Ő ígér s teljesíti is azt, — az ember pedig mindezt engedelmesen és alázattal elfogadja. A szövetség szónak erre a sajátos értelmére céloz a helyette néhol használt „testamentum“ szó. Ez itt nem végrendeletet, hanem végérvényes rendelkezést, megfellebbezhetetlen parancsolatot jelent (Galácia 3, 15; Zsidókhoz 9, 16). Isten akkor, mikor szövetségébe fogad bennünket, tulajdonképen közösségre lép velünk, oltalmába vesz bennünket. Az egész biblia egy könyv, de ennek az egy könyvnek két megkülönböztető része van. Az ószövetség — mint a neve is mutatja — a régebbi, az újszövetség az újabb. Az ószövetség jellemző sajátsága az, hogy jóllehet elmúlt eseményekről beszél, mégis állandóan előre a jövőbe mutat, bekövetkező eseményekre, beteljesedő Ígéretek felé. Az újszövetség viszont jóllehet a jövőbe is tekint, mégis főképen a múltra emlékezik vissza: megtörtént dolgokról, bekövetkezett eseményekről, beteljesült Ígéretekről számol be. Egymás felé fórdul ilyen módon a biblia két része s felemelt ujjal mutat egymásra, sőt valakire, aki a kettő közöt-t a középen áll:1 Jézus Krisztusra. Az egész biblia róla szól, csakhogy az‘ ószövetség úgy beszél felőle, mint eljövendőről, az újszövetség pedig úgy, mint már megérkezettről és újra visszajövendőről. Az ószövetségben megígéri Isten á, Szabadító elküldését, az új» ban pedig arról hallunk, hogy Isten valóra váltotta. ígéretét.
