Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A bibliai történetek tanításáról általában
9 fizet kinek-kinek magaviseleté szerint: az igaznak jóval, a gonosznak rosszal. Ennek a történetnek első alapgondolata tehát a Mindenható igazságosságában való megnyugvás. Szemléletes módon megtaníthatjuk belőle ezeket a valláserkölcsi igazságokat; Isten igazságos a jutalmazásban és büntetésben egyaránt; de türelmes is, időt enged a megtérésre; ö szent, ki mindig csak a jót akarja s ahol Ő van, ott nem lehet bűn. A tanítás vázlatában az érdeklődés felkeltése szempontjából néhány jelenetet említhetünk meg a mindennapi életből, amelyekből a gyermekek könnyen megállapíthatják azt az igazságot, hogy az istenfélő ember bármihez fog, ^előbb Istenhez fordul s buzgó imádságban kéri az Ö segítségét. Az imádság erőt ad a bajok elviselésére. Vagy pedig rövid, néhány soros történetben szemléltetjük, hogy mit köszönhet a gyermek szüleinek ?... Jó neveléssel ugyanis Istenhez vezetik őket, mint Noé tette, aki istenfélő ember volt, ilyenek lettek a fiai is. (Közmondás: Nem esik messze a gyümölcs fájától.) Majd megjelöljük a tanítási célt, pl. Isten az igazakat megjutalmazza, a gonoszokat pedig bünteti. Ennek bizonyságát látjuk Noé történetéből is. Figyeljetek, majd elbeszélem nektek: Régi, nagyon régi történet ez, gyermekeim.... Tudós emberek beszélik, hogy réges-réqen, sok ezer évvel ezelőtt, a Föld nern volt még olyan nyűgöd*, mint amilyennek mi ismerjük. Abban az időben még gyakran megremegeJt a Föld s gyakorta megváltozott az egyes tájaknak n képe. Ahol eddig rónaság volt, egyszerre csak hegyek emelkedtek ki a síkságból, máshol pedig lesülyedtek a hegyvidékek s viz alá merültek minden ékességükkel s kincseikkel együtt. Jaj, de furcsa lenne, ha most hirtelen el kezdene hintázni veletek is a mi jó öreg Földünk s a városunk közelében emelkedő örhalom meq bujocskát játszana velünk!... Rémület szállna meg a népet. Volna jajgatás és kiabálás.... — Édes ió Istenem, segils meg! -- repülne sok-sok ember sóhaja az ég felé a veszedelem idején. így viselkedett a rég letűnt idők embere is, ha bizonytalanság fenyegette létét, vagy talán még jobban reszketett a félelemtől, mint amennyire ti remegnétek, mert ók még nem tudták, hogy a legnagyobb veszélyben is van Szabaditónk, akihez bármikor gyermeki bizodalommal közeledhetünk, aki megsegíti hűséges
