Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A bibliai történetek tanításáról általában
11 épülő bárkát a bámészkodók serege. Sokan még ki is nevették, amidőn megtudták, hogy abban az úszó házban akar Noé megmenekülni családjával együtt, ha majd eljön az Ur által elrendelt rettenetes vizáradás, amelyben megsemmisül minden szárazföldi élő lény. A nézők csoportja szörnyű hahotába tört ki, amidőn Noé hirdette az Ítélet napjának eljövetelét. — Miért nem jelenik meg nekünk is az Ur, akinek a barátságával dicsekszik Noé, hogy mi is hihetnénk benne ? — szóltak gúnyosan a kételkedők. Ebben a bárkában akarja ez a szerencsétlen az életét megmenteni, mintha bizony nem volna biztosabb menedék a hegytető annál, ahová mi is felszökünk mindig az áradás elöl?... — Az Ur nektek is megjelenik, ha buzgón fohászkodtok hozzá — mondta Noé a gunyolódóknak. Keressétek és megtaláljátok! Egyszer 8ztán a Noé által megjövendölt ítéletidő csakugyan beköszöntött. Megeredtek az ég csatornái s tombolt a rettenetes vihar, hogy rengett belé a Föld is. És esett a zápor szakadatlanul negyven nap és negyven éjjel. A vizek kiléptek medrükből és elöntötték az egész vidéket, az embereklakta tájakat. A hatalmas víztömeg felemelte a bárkát s mint könnyű pehely a levegőben, úgy siklott messzire a hullámok hátán. A viz pedig folyvást emelkedett, úgy annyira, hogy még a legmagasabb hegyek is mélyen a viz alá kerültek. Hiába menekültek hát a bűnös emberek a hegytetőkre, magas fákra, mert elpusztultak mind egy szálig, csak Noé és családja, meg a bárkába vitt állatok maradtak életben. Künn tombolt a rettenetes vihar. De Noé nem félt, mert szivében érezte az Ur közelségét s hallotta lelkében a vigasztaló szókat: „Akik szorgalmasan keresnek, megtalálnak“. (Péld. 8, 17.) És nyugodt maradt.... Az ö hite áthatotta családját is s békesség, nyugalom érzése töltötte be a sziveket. A Mindenható őrködik az igazak fölött, aki nem hagyja el kiválasztottait soha sem. ó zárta le a veszedelem kezdetén a bárkának ajtaját s az ó akaratából érkezett el a bárka megmentett lakóival együtt a biztos kikötő helyre, az Ararát hegyére. S parancsolt a szeleknek, hogy űzzék el a vészthozó felhőket és szárítsák fel a földet. Mikor pedig Noé galambja beszállt a bárkába a csőrében hozott zöldeló olajággal, megértette e jelből az ő hivő lelke az Ur üzenetét: Békesség szállott a Földre, most már bátran kimehettek a bárkából !... Midőn Noé családjával együtt kilépett a bárkából, első gondolata volt Istennek hálát adni a szerencsés megmenekülésért. Oltárt épített és hálaáldozatot mutatott be az Urnák. S amint vizsgálgatta Noé az oltárról az ég felé szálló füstöt, tekintete a messzeségbe tévedt. S eddig még soha nem látott csodaszép tüneményt pillantott meg az ég boltozatán: a gyönyörű szivárványt.
