Binder Pál: Brassói magyar krónikások és barcasági evangélikus egyháztörténészek (1550-1800) (Szecseleváros, 2000)
Bevezető tanulmány
a brassói magyar egyház kálvinista jellegű, ami azt jelentette, hogy a brassói és harcai diákok Sárospatak, Gyulafehérvár, Kolozsvár és Nagyenyed református kollégiumaiban tanultak, s az alföldi, belsőerdélyi vagy székelyföldi értelmiségiek minden akadály nélkül viselhettek itteni egyházi és iskolai stallumokat. Bár a barcai magyar értelmiségieket végig a berethalmi evangélikus szász püspök nevezte ki, ez legkevésbé sem gátolta meg azt, hogy például a brassói Tatrosi György Kolozsváron kálvinista iskolába járjon, majd a szász tanács megbízásából Sárospatakról hívjon lelkészt a brassói gyülekezet számára. Az erdélyi rendek közötti versengés káros hatással volt a szászmagyar viszonyra. 1651 után, mikor is Brassó a fogarasi kincstári uradalomnak adta át a Sárkányerdőben levő falvait, és a törcsvári uradalmat örökbirtokként kezelhette, elérkezettnek látta az időt, hogy ténylegesen is lutheránussá tegye az addig is szász szuperintendens fennhatósága alatt álló, de lényegében kálvinista gyülekezeteket. A brassói magyar templom eddig felekezeti külömbség nélkül szolgálta a helyi vagy a Cenkalji városban ideiglenesen tartózkodó magyar híveket s szükség esetén temetkezési helyük lett az itt elhunyt nemeseknek, portai követnek, vagy a brassói csatákban elesetteknek. 1603-ban a brassói papírmalomnál Székely Mózes csatát veszít; elesett hívei közül többen, igy például Bogáti Miklós, vagy a kolozsvári születésű szász nemzetiségű Jacobinus János kancellár és író a klastrom- templomban nyugosznak. A későbbi évtizedekben is sok magyart temettek ide, itt kapott nyughelyei még a XVIII.-ik század elején is a Brassóban elhunyt Kálnoky Farkas.*18* A brassói szász egyházi és világi hatóságok 1667-ben Krizbai Tamás brassói magyar papot azzal vádolták, hogy esküje ellenére újításokat vezetett be, s ezért elűzték a városból.*19* Ebben az időben Erdélyben még nem voltak evangélikus nevelésű magyar értelmiségiek, ezért a szász hatóságok a felvidéki evangélikus iskolák tanítványait hívták meg Brassóba. Ezeknek a magyar és szlovák értelmiségieknek első képviselője a csallóközi születésű nemes Szeli György volt, aki Krizbai Tamás utódjaként az első lutheránus nevelésű és szellemű brassói lelkész lett, megszakítva a kálvinista érzelmű értelmiségiek hosszú sorát. 10
