Binder Pál: Brassói magyar krónikások és barcasági evangélikus egyháztörténészek (1550-1800) (Szecseleváros, 2000)
Bevezető tanulmány
A buzgó kálvinista fejedelem, Apafi Mihály és Teleki Mihály kancellár azonban nem adta fel a harcot, már azért sem, mert Brassóban az államhatalomnak és államvallásnak két fontos támasza volt: a brassói harmincadhivatal alkalmazottai és a városban szállást tartó nemesek. Egy 1673-as elszámolásból megtudjuk, hogy a brassói magyar papok és mesterek fizetést kaptak a brassói harmincadhivatal jövedelméből.(20) Ez a hivatal pedig teljesen a kálvinista nemesek fennhatósága alatt állott 1676-ban például Hídvégi Nemes János nevezte ki az itteni vámhivatal racionistáit, ő volt ugyanis a brassói harmincados. Gyakran és huzamosabb ideig tartózkodott Brassóban, feljegyzéseiből idézzük a hivatalra vonatkozó részt: "1664: július 15 kereszteltettem meg a kis fiamat Gábrist, kinek keresztatyjai voltak a két brassai bíró Csákó Dávid és Draud Simon, ugyanaz ott való nagypap Hermán Mihály és Feit István uramék... 1668 oct. költöztem el az elöbbeni szállásomról Szócs Istvántól (Steffen Kürschner) a Himes Péterné (Peter Himeschin) házához. Ugyanott a Nagy utcában, 1676 Április 1. Mentem Brassóba, az nap assignálták kezembe a harmincadot. Állattunk rationistákat a vámokra, ebéd után mentem haza Hidvégre. Május 29. Mentem Brassóba a magyar eklézsia mesterének helybenállítása felől. Az 1670-es évek végén a brassói magyar egyház felekezeti hovatartozása országos üggyé növi ki magát. Apafi Mihály fejedelem meginti Lucas Graffius berethalmi szuperintendenst, hogy Szeli György személyében evangélikus lelkészt neveztek ki Brassóba.^ A kálvinista nemesnek sikerül Gotthárd Jakab személyében újra református lelkészt kinevezni a klastromtemplomba (1675-82), de a szász evangélikus egyház 1679-es gyűlése megtiltja, hogy Brassóban kálvinista magyar lelkész működjék.(23) Mivel a kálvinista egyház hívei a városban szállással bíró nemesek voltak (Nemes János, Bethlen Miklós, Béldi Pál,(23a) ez az ügy a rendi értelemben vett magyar és szász natio közötti éles harccá fajult, és rendkívül kedvezőtlenül hatott a Cenk alatti város különböző anyanyelvű lakóinak viszonyára. Hogy helyzetét megerősítse, Apafi 1676-ban nemesi rangra emeli Gotthárd Jakab brassói magyar lelkészt,(24) s így elvben magyar nemes nem lehetett a polgári rendű szász alárendeltje. Végül is a szász 11
