Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
III. A keresztyén vallástanítás alapelvei
58 ség van ; az legyen a tanításnak kimagasló pontja. További hátrányai az osztálybeszélgetésnek még, hogy túlzott módon fokozza a gyermekek önérzetét, hangoskodását és többnyire csak a könnyű felfogású és beszélni szerető gyermekeket engedi szóhoz, ellenben a csendesebbek, a szerényebbek és nehézkesebbek háttérben maradnak, amit ismét nem helyeselhetünk. Az osztálybeszélgetést tehát a maga egészében nem használhatjuk fel, azonban alkalmilag a tanítás megfelelő helyein a tanító megengedheti, hogy maguk a gyermekek vessenek fel egyes kérdéseket, úgynevezett problémákat és segítség nélkül törekedjenek azok megoldására. Pl. egy bibliai szakasznak a magyarázatával maguk próbálkozhatnak meg vagy egy valláserkölcsi tényállás tisztázását (A keresztyén ember és a vagyon viszonya a VII. parancsolat alapján) maguk kísérelhetik meg. Különösen akkor tehet jó szolgálatokat az úgynevezett osztálybeszélgetés, amikor a gyermekek beszámolnak tapasztalataikról vagy élményeikről és személyesen foglalnak állást a bibliai személyek tetteivel és elhatározásaival szemben. Egyébként azonban a párbeszédes tanalakot és a tanító előadását csak kivételesen válthatja fel. 2. A meggyőzés. A tanítás legfontosabb feladatát abban kell látnunk, hogy a gyermekek az új ismeretanyag tartalmát felfogják és értelmükkel magukévá tegyék. A világi tárgyakban ez az elsajátítás lényegében értelmi természetű és csak másodsorban szövik át érzelmi és akarási elemek. A vallástanítás azonban csupán a megértetéssel nem elégedhetik meg, hanem arra törekszik, hogy a tanítás hasson a tanuló szívére és lelkiismeretére is, indítsa meg az akaratéletét is. Régebben a valláspedagógusok ezt a célt az úgynevezett élményszerű vallástanítás segítségével akarták elérni. Azt hitték, hogy egyrészt a bibliai személyiségek életének, Isten iránti hűségének és engedelmességének elképzelt szemléltetése, eleven átélése, másrészt pedig a vallástanító élő hitének, bizonyságtételének tapasztalása elegendő arra, hogy a gyermek lelkében hitet és bizalmat ébresszen Isten iránt. Kétségkívül ma is mind a kettő szükséges a vallástanításboz. Legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy a tanuló Istennek a kinyilatkoztatásait, igéjét vagy cselekvését lássa a prófétáknak, Jézusnak és az apostoloknak szavaiban vagy tetteiben. Minden alkalommal Istennek a hatalmát vagy
