Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
III. A keresztyén vallástanítás alapelvei
54 szeretetét, Istennek a követelését vagy müvét kell hangsúlyoznunk a kinyilatkoztatás hordozóinál elsősorban tehát Jézus Krisztusnál. Csakis az ilyen természetű megértetés, mely feltételezi a szent és mindenható Istenben való hitet, használható fel a vallástanításnál. Ezért a megértetés helyett mi a meggyőzés elnevezést használjuk. Az egyes vallástanítások végső célját abban látjuk, hogy az évek folyamán olyan meggyőződést alakítsunk ki a tanulókban, mely egyrészt az Istennel, másrészt az emberekkel szemben való állandó magatartásukat irányítsa és szabályozza. (Keresztyén személyiség.) Természetes, hogy mindez nem történhetik Isten segítsége nélkül, aki Szentlelke útján munkálkodik a tanulók szívében és őket magához vonja. 3. A szemléltetés. A vallástanításban — különösen az alsóbb fokon — fontos szerepe van a szemléltetésnek. Szemléltetni leginkább a meggyőzés fokán kell, még pedig vagy a bibliai történet megfelelő helyén vagy a megbeszélés folyamán. Előfordulhat az előkészítés fokozatán is, ekkor azonban főleg a hangulat- és érdeklődés felkeltését szolgálja. Nem elég azonban a képeknek puszta bemutatása, járuljon hozzá a tanító meleg szava is. Szánjunk elég időt a képek szemlélésére és megbeszélésére. Csak jó képeket, lehetőleg színeseket és elég nagyokat adjunk a gyermekek kezébe. Egy vallásórán csak egy képet vagy legfeljebb a tárgyalt bibliai történethez szükséges képeket mutassuk be. A tanulók a képen látható külső jelenetből következtessenek a szereplő személyek lelki állapotára, örömére vagy bánatára, terveire vagy kísértéseire. „Egy szép Krisztuskép — Lavat er szerint — hitet ébreszt Krisztus iránt“. Ezért a gyermekeknek csak a legszebb és legnemesebb műalkotásokat kellene bemutatni. Újabban alkalmilag a mozgó fény képet (Krisztus szenvedése és halála) is fel szokták használni a vallási szemléltetés céljaira. A bibliai történetek élő erejét és hatását nagyban biztosítja továbbá az egyes történetek megjelenítő előadása (dramatizálása) is, ez azonban csak kivételesen fordulhat elő. Vegyük elejét a szent történet profanizálásának és óvakodjunk a nagy és szent dolgoknak nevetségessé tételétől, ami könnyen megtörténhetik a gyermekek esetleges ügyetlensége vagy elbizakodottsága folytán. Nagyon tanulságosak ellenben az iskolai séták és kirándulások, Ajánlatos pl. a gyülekezet
