Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
I. Alapvetés
ft ALAPVETÉS. A keresztyén vallástanítás módszertana számára alapvető jelentőségű dolog, hogy megismerje egyrészt a keresztyén vallás lényegét és hittartalmát, másrészt pedig a gyermek magatartását a keresztyén vallással szemben. Az előbbi meghatározza a keresztyén nevelés és vallástanítás célját és anyagát, az utóbbi pedig alapot, tanácsokat ad a keresztyén nevelés és vallástanítás módja és eljárása részére. Ezért mindenekelőtt a keresztyén vallás lényegével és a gyermek, illetve az ifjú vallásos fejlődésével fogunk foglalkozni. I. 2. A keresztyén vallás lényege. A keresztyén vallás lényegében Istennel való teljes élet- közösség, a vele való benső együttélés. A keresztyén hívő vallásában találkozik az élő, igaz Istennel és személyes életkapcsolatba lép vele. Ez az életközösség azonban csak Jézus Krisztus megváltó személye és műve által valósulhat meg. A Jézus Krisztusban való hit nélkül a keresztyén sem Istent nem ismerhetné meg helyesen, sem az ö atyai kegyelmében nem bízhatna, sem szent akaratát nem tudná teljesíteni. a) A keresztyén vallás alapja tehát a Jézus Krisztusban megnyilvánult isteni kinyilatkoztatás (objektív vagy isteni tényező). Erről a kinyilatkoztatásról tanúskodik a biblia, különösen pedig annak újszövetségi része ; azért ez a keresztyén- ségnek szent könyve és a keresztyén hitnek legfőbb forrása és zsinórmértéke. Ezt a kinyilatkoztatást előkészíti — az ószövetség prófétáinak megvilágításában — a világ teremtésének, majd Izráel népének története. Tetőpontjára emelkedik Jézus Krisztus személyében és tanításában, működésében és halálában. Végül befejeződik az apostoloknak működésével, akik az egész világnak hirdették Jézus Krisztus evangéliumát. Ennek r
