Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
I. Alapvetés
4 a kinyilatkoztatás-történetnek döntő eseménye tehát, hogy „az idők teljességében“ Isten a Jézus Krisztusban belépett az emberiség életébe, hogy azt a bűn hatalmától megszabadítsa és a bűntől megzavart szeretetközösséget helyreállítsa Méltán nevezzük tehát a keresztyénséget a megváltás vallásának, mert az embert bűnösségének és elvetettségének tudatától csak Istennek a Jézus Krisztusban kinyilvánított kegyelme válthatja meg. Egyedülvaló és minden más vallástól különböző a ke- resztyénség nemcsak kinyilatkoztatásának tartalma (isteni megváltás), hanem ennek a kinyilatkoztatásnak hozója és képviselője, Jézus Krisztus személye miatt is. Minden emberi mértéket felülmúl az Istennel való állandó lelki egységével, páratlan erkölcsi fenségével és megváltói küldetésének tudatával. Személyiségének csodálatos titkát az emberi értelem nem tudja megfejteni, csak az élő hit imádhatja. Ezért mondja a szentírás, hogy Jézus Istennek egyszülött Fia, akiben az ige testté lett (Ap. csel. 2. 32. 36. v.), hogy senki másban nincs üdvösség (Ap. csel. 4. 12. v.), hogy ö az egyedüli közvetítő Isten és az emberek között. (Ján. 14. 6. v.) Jézusnak megváltói működése (élete, tanítása, halála, feltámadása) elválaszthatatlan tehát az ö istenemberi, megváltói személyétől. Csak e kettő együtt jelenti Istennek teljes és felülmúlhatatlan kinyilatkoztatását. Csak e kettő együtt alkotja a keresztyén vallás alapját, tartalmát és biztosítja egvedülvalóságát és abszolút tökéletességét. „Miként a keresz- tyénség az abszolút vallás, úgy Jézus az abszolút vallásos személyiség“ (Heiler). b) A Jézus Krisztusban megvalósult isteni kinyilatkoztatáson alapul a mi keresztyén hitünk is (alanyi vagy szubjektív tényező). A kinyilatkoztatás útján az értelem ismereteket kap Isten lényéről és akaratáról, Jézus Krisztus megváltói művéről, az emberekkel szemben támasztott isteni követelményekről stb. Istennek a Jézus útján kinyilvánított ismerete, az ő szeretetének tapasztalása pedig megnyugvást és bizalmat kelt Isten iránt, ami viszont az életerő megnövekedését és fokozódását jelenti. Legfontosabb azonban, hogy az embernek döntenie kell arról, hogy a Jézus Krisztusban megvalósult kinyilatkoztatást engedelmesen elfogadja-e vagy pedig elveti magától. Az engedetlenség, Isten hívásának és felszólításának elvetése is azonban már döntés, bűn a teremtő és megváltó Isten ellen és nem maradhat el ezért az ő ítélete sem,
