Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)

Bevezetés - 1. A vallás lényege

2

*) Ezen szó »vallás« (religio) nem fordul elő a szent Írásban ; nem is magyaráztatik meg tulajdonképeni értelme, hanem csak körül- iratik ilyen kifejezésekkel: I s t e n i s m e r e t, Rom. 1, 19. Efez. 1, 17. Ján. 17, 3. Tit. 1, 1. I s t e n f é 1 e 1 e m, Zsolt. 111, 10. Ap. csel. 25, 19. Istennel való járás, I. Móz. 5, 24 ; 6. 9 ; 17, 1 ; 24, 40.

I. Kir. 2, 4. Istentisztelet, II. Móz. 12, 25. II. Krón. 35, 16. Ján. 16, 2. Róni. 9, 4; 12, 1. Istennel tett szövetség, III. Móz. 24. III. Móz. 26, 42. Máté 26, 28. Igazság, Ján. 8, 32.

II. Kor. 4, 2. Hit Ap. csel. 6, 7. Istennel és Krisztussal való közösség, Ján. 17, 21. I. Ján. 5, 20. I. Kor. 1, 9. Magyarban e szó »vallás« eredetileg jelenti az Istenben való hitnek szivbeli bevallását s az életben való nyilatkozását ; de hogy a »hitvallás«-tól (confessio) megkülönböztessék, általában a szent érzelmet szoktuk alatta érteni. Amaz benső, emez külső valami. A hitvallás a vallásnak egyházi közösségben nyilvánuló külső kifejezése.

A vallás, melyet az újszövetség leginkább tciotíc szóval jelez, voltaképen »sem nem tudalom, sem nem cselekvés,« sem pusztán érzelem, mert teljes, igaz valójában az egész ember viszonyát jelenti Istenéhez. — Hase szerint »a vallás — religio — tárgyilag az ember viszonya a végtelenhez, — alanyilag az emberi életnek e szerinti rendeltetése, berendezése«. Tholuck szerint »a vallás nem egyéb, mint Istennel való átérzett életegybefüggés, mint a véges szellem a végtelentől való függésének érzete«. Kirchner szerint pedig »A vallás az Istennel való legbensőbb életközösségnek érzete, mely az ember gondolkodásában, akarásában és cselekvésében nyilvánul«.

Istenfélelem, bizalom, szeretet, kegyesség, remény s több eféle, tehát csakis egyes mozzanatokat jelez a teljes vallásos életben, mely egész belső emberünknek minden erőit és tehetségeit az ideális élet szabad szolgálatába hozza.

Leghelyesebben úgy ismerjük meg a vallás igaz lényegét és legbiztosabban úgy kapjuk meg tiszta fogalmát, ha előbb — Hagenbach nyomán — a felfogása és meghatározása körül uralkodó, illetőleg uralkodott helytelen nézeteket, felfogásokat említjük fel és czáfoljuk meg.

1. Nagyon helytelenül és egyoldalulag fogja fel a vallást, a ki azt csak a tudás dolgának tartja, a melynek ismét különböző fokai volnának, a minthogy tapasztaljuk, hogy sokan az emlékezet dolgának tartják a vallást. Igaz ugyan, hogy a positiv vallási formákban vannak egyes elemek, melyeket emlékezetünkben meg kell tartanunk s igaz ugyan, hogy a religio szónak Cicero féle származtatása a relegere-től is (Cicero : De natura Deorum II, 27. azt mondja : »Qui autem omnia, quae ad cultum Deorum pertinerent, diligenter pertrac-