Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)

Előszó

V

gyümölcseit ösmeri és élvezi, az nem egyhamar fog szédelegni a divatos eszmék áramlatai között.

Jelen könyv csak a keresztyén hit- és erkölcstant tárgyalja rendszeres rövidletben.

Hogy írásánál milyen theologiai irányt követtem ? arra röviden és egy szerűen csak azt felelem: a Jézusét, aki nem csupán a rideg észhez, nem csupán szívhez, sem csupán akarathoz és lclkiismerethez, hanem mindezekhez, szóval az egész emberhez, ennek egész szellemi lényéhez szól, mert az értelem, az érzelem és az akarat egyiránt kielégítésre várnak. Nem csatlakozhatom azokhoz, kik egyoldalúságukban nagy hangon azt kérdezik: irás vagy szellem ? tudomány vagy hit ? Szerintem ezek nem ellentétek, sőt inkább egy ugyanazon szellemnek oly különböző nyilatkozatai, melyeknek kölcsönös egymásra való hatásától és együttleges összhangzó fejlesztésétől függ a jelenkor vallásos kérdéseinek sikeres megoldása. Ez ama »közvetítő« irány, melyet sok más tekintélyen kívül a tettekben gazdag Hagenbach, baseli theol. tanár is követ, kinek nagyobb és kisebb műveit leginkább követtem jelen művem kidolgozásánál. De nem kerülték el figyelmemet Nitsch, Palmer és Schwarz Károly idevágó munkái sem. En nem helyeselhetem azon irányt, melynek képviselői »a modern kultúra és természettudományi vívmányok« harsány hangoztatása mellett — képzelt műveltségökben — a kér. vallást lenézhetni s a más nézetüeket »haladás elleneinek, szineskedő pharizeusoknak« proklamálva agyonsujthatni vélik. De nem helyeselhetem azt az irányt sem, melynek szószólói a betű uralma alatt, bibliával kezökben a modern kultúrát, mint valami — a világot végromlással fenyegető — vészes nyavalyát, eltaszitják magoktól. Én azt hiszem, hogy az igazi kultúra, igen szépen összefér a