Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)

Előszó

VI

helyesen felfogott keresztyénséggel, mely annak szülő anyja. A gyermek, ha jó, mindig Összefér szülőjével.

A protestáns ember, aki tudja mit jelent az: »cvangye- liomi protestáns« csak haladás embere lehet, s igy a kultúrának már ez okon pártfogója és előmozdítója; de a haladás mellett soha sem feledi, nem szabad felednie, hogy ő keresztyén; tehát a keresztyén alapigazságokat, melyek Krisztus fenséges tanában örök időkre szólanak, semmiféle kultúrái ürügyek alatt nem fogja megtagadni, hanem hivatásához képest mélyére tekint a dolognak és úgy összeegyezteti szive érzelmeit feje gondolatával, a valódi tudást a valódi hittel, a valódi keresz- tyénséget a valódi kultúrával; megkülönböztetvén és elvetvén mindazt, ami csak annak látszani akaró divateszmeként kavarja fel a gondolkodni rest fők gondolatait.

Hogy e tekintetben nálunk mennyi még a tisztátalan elem, tudja mindenki, aki a theologia ellen, minden tudományos készültség nélkül vakon ágyuzó politikai napi lapokat, és a különböző theologiai irányt követő Ballagi- és Révész Imre-féle szakközlönyök lapjait figyelemmel szokta olvasni. Az itt-ott történt éles kifa- kadások gyakran juttatják eszembe Schleiermacher eme szavait: »avagy a tudománynak hitetlenséggel és a hitnek barbarismussal kell-e járnia?« Bizonyára középen lesz az igazság, nevezetesen ott, hol az evangyeliom Örök igazságainak tiszteletben tartása mellett az ujabbkori mi- veltség vívmányai is figyelembe vétetnek. Csak igy lehet békét eszközölni a szív és értelem között, a múlt és jelen között, az ember és világ között ; csak igy érezhetjük áldásait ama szent békének, »mely minden értelemnek felette vagyon.«

Amennyiben az evang. gymnasiumok tanterve szerint a VIII-ik osztályban a hittan és erkölcstan