Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)
Bevezetés
Bevezetés. 1. §. A vallásról. Minden ember érzi, hogy függ valami felsőbb hatalomtól, a mely ellen gyengesége miatt semmit sem tehet s a melynek saját akaratát alárendelni kénytelen. Felettünk az ég számtalan csillagainak s körülöttünk a gazdag természet tárgyainak, szépségüknek s bölcs elrendezésűknek látása azon következtetésre vezet, hogy a látottak nem magoktól lettek, hanem valami hatalmas temészet- feletti lény hozta létre. Az embernek ezen függési érzete s gondolkozásának azon következtetése, hogy létezik egy természetfeletti lény, a mely az egész mindenséget létesítette, szüli a vallást. A vallás ugyanis élő, szilárd hit ezen felsőbb lényben és ezen lény akarata szerint való élet. A keresztyén vallás nem egyéb, mint egy személyes istenben való hit s az ezen isten iránti szeretettből folyó élet. A vallásos ember az istennel közösségben > él, ismeri őt és akaratát s híven engedelmeskedik parancsainak. A keresztyén vallást Krisztus urunk alapította, kit az isten megváltásunkra küldött, s a ki példát mutatott tiszta, istenes életre s igaz vallásosságra Mint keresztyéneknek kötelességünk Jézusban hinni s evangyelioma szerint élni, mert csak így remélhetjük, hogy az üdvösséget elnyerjük. Mát. 10, 32, 33. Valaki azért vallást teszen én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei atyám előtt; valaki pedig megtagadand engemet az emberek előtt, megtagadom én is azt az én mennyei atyám előtt. Ján. 17, 3. Ez pedig az örök élet, hogy tégedet egyedül ismerjenek lenni igaz istennek és a kit elbocsátottál a Jézus Krisztust. Zsolt. 73, 25 -28. Kicsoda volna nékem mennyekben te ná- ladnál több ? és te náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön. Elfogyatkozott az én testem és az én szívem : az én szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy óh isten mind örökké! mert íme a kik tőled eltávoznak elvesznek; elveszted mind azokat, a kik tőled elhajolnak. A mi én reáin néz, istenhez közel- getnem nékem felette igen jó. Az úr istenben helyheztetem reménységemet, hogy hirdessem cselekedetik Zsolt. 75, 2. Tisztelünk tégedet óh isten, tisztelünk, mert a te nevednek közel való voltát hirdetik a te csudadolgaid.
