Hetvényi Lajos: Az evangéliomi keresztyén világnézet - A magyarhoni ágost. hitv. evang. keresztyén egyház által a középiskolák VIII-ik osztálya s a többi középfokú iskolák megfelelő osztályai számára 3/1916. szám alatt engedélyezett vallástani kézikönyv (Sopron, 1916)
Első rész. Az életfelfogás különböző vallási és bölcseleti rendszerei - I. Fejezet. A vallástörténet rövid összefoglalása
u lesz. A törzsvallásoknak jellemző vonása az állat-jelkép alkalmazása, amelyben ősüket, mint a törzs istenségét tisztelik (totemizmus). Az erősebb perszonifikáció útján pedig az istenekről alkotott képzetek az ember egyéniségének és életének formái szerint alakulnak ki (antropomorfizmus). Már az ősi természeti és törzsvallásokban megtaláljuk azt a törekvést is, mely a felsőbb hatalmaknak a megnyerésére irányul. Ennek eszköze az áldozat, mely a vallásos érzület foka szerint a tisztelet és hála kifejezésére is szolgál. Az istenek megnyerésére irányuló törekvésnek legelkorcsosultabb neme a varázslás és az a hit, hogy vannak olyan egyének, akik a felsőbb szellemekkel érintkezésbe lépnek s őket az emberek részére megnyerhetik {sámánizmus, modern spiri- tizmns). A természeti vallások, mint a különböző természeti jelenségek visszatükröződései a sok istenhivés alapján állanak ipoliteizmus); de a különböző jelenségek egységének és összefüggésének tudata is kifejezésre jut a főisten fogalmában (henoteizmus, kezdő csirája a monoteizmusnak). 2. Az erkölcsi, vagy történeti vallások keletkezése. Az egyes természeti vallásokban is megcsillámlik ugyan itt-ott némi erkölcsi elem, de az erkölcsi törvénynek mint isteni akaratnak felismerése és kifejezése egyes kiváló egyéniségek fellépéséhez és nevezetes történeti eseményekhez fűződik. Az egyes vallási lángelmék által alapított vallásokat jellemző tartalmuk alapján erkölcsi vallásoknak, keletkezésük alapján pedig történeti vallásoknak nevezzük. Ezeknek a vallásoknak fő jellemző vonásuk az, hogy alapítóik közvetlen kijelentés, isteni megvilágosítás alapján jutnak a magasabb életigazságok birtokába. Ezt a közvetlen megvilágosítást az Isten leikéből való születésnek nevezhetjük. Az egész vallástörténeti fejlődés tulajdonképen azt mutatja, hogy Istennek lelke fokozatos menetben mily mértékben jött a világba, míg végre az idők teljességében megjelenhetett az, aki tökéletesen Istenben élt. Jegyzet: Az isteni kijelentés fokozatos menetének ténye Istent mint bölcs nevelőmestert mutatja be nekünk, aki lényegéből küldöttei által mindig annyit tárt fel, amennyit a kor fejlettségi viszonyai szükségessé tettek.
