Hetvényi Lajos: Az evangéliomi keresztyén világnézet - A magyarhoni ágost. hitv. evang. keresztyén egyház által a középiskolák VIII-ik osztálya s a többi középfokú iskolák megfelelő osztályai számára 3/1916. szám alatt engedélyezett vallástani kézikönyv (Sopron, 1916)
Első rész. Az életfelfogás különböző vallási és bölcseleti rendszerei - I. Fejezet. A vallástörténet rövid összefoglalása
Első rész. Az életfelfogás különböző vallási és bölcseleti rendszerei. I. FEJEZET. A vallástörténet rövid összefoglalása. 4. A nevezetesebb vallástörténeti jelenségek. A vallástörténetből azt látjuk, hogy egyes népek vallásaiban a felsőbb hatalmak főleg mint a természeti élet urai szerepelnek, más népek pedig már istenüket különösen mint az erkölcsi törvény adóját tisztelik. Ezen az alapon az összes vallásokat két nagy csoportba szokták osztani, u. m. a természeti — és az erkölcsi, vagy történeti vallások csoportjába. 1. A természeti vallások főbb jelenségei. Először is maguk a természeti jelenségek ébresztették fel a csodálat és tisztelet, illetve félelem érzését a gyermekkorukat élő emberek lelkében. Minthogy a természetet is gyermekmódra saját életük nyilvánulásai szerint fogták fel és saját lelki tulajdonságaikat a külső tárgyakra is átvitték tanimatizmus), vallásuk tulajdonképen az egyes jelenségeket előiáéző szellemeknek az imádása volt (dámonizmus). A második lépés azután az lett, hogy a jelenségek előidézőit az emberi tevékenység mintájára személyes tulajdonságokkal ruházták fel (perszonifikáció, az istenimádás kezdete). A természeti vallások elkorcsosulásának fokát mutatja az a jelenség, amidőn magukat az egyes tárgyakat mint varázsszereket részesítik vallásos tiszteletben (fetisizmus). A természet ölén élő népek az ősi időkben egyes törzseket alkottak. A különböző törzsek öntudatosabb életével és határozottabb szervezkedésével azután a természet szellemeinek imádása sok tekintetben az ősök szellemeinek imádásává
