Dr. Szelényi Ödön: Az ev. keresztyénség világnézete (Budapest, 1922)
I. Elméleti rész. A keresztyén világnézet kifejtése - 2. A természeti vallások főbb jelenségei
5 tévedésnek bizonyult. A ma élő vad (primitiv) népek (amilyenek pld. Afrikában a négerek, Amerikában a rézbőrüek, a déli Óceán népei: ausztráliaiak, pápuák stb.) vallása némi hasonlatosságot mutat az ősemberiség legrégibb vallásos formáihoz, de azért az egyenes következtetés a mai állapotból a múltra nem engedhető meg, mert valami csekély fejlődésen ezek a vad népek is átmentek az őskor óta. A vad népek vallása nem egységes, hanem különféle alsóbb és felsőbb rendű, légibb és újabb fokokat egymás mellett tüntet fel. A primitiv vallás eme leg- jelemzőbb jelnségei: a fetisizmus, sámánizmus, totemizmus, animatizmus, animizmus, varázslat, növény- és állatkultusz stb. A fétis mindig kézzel fogható, érzékelhető tárgyat jelent, mely egyrészt a vallásos tisztelet tárgya, másrészt oly varázsszer, melynek segítségével az istenekkel érintkezésbe lehet lépni. Fétis lehet minden : kő, csont, toll, emberhaj, fog stb. — A totemizmus a növény- és állatkultusz egy neme, ameny- nyiben többnyire nem egy állati vagy növényi egyedre, hanem egy állat- vagy növény fajra vonatkozik. Az illető állat tisztelete összekapcsolja a törzs egyes tagjait, képe, tolla (gondoljunk az u. n. indiánokra!) a törzs jelképe, melyet esetleg a kunyhó előtti totem karóba vésnek A sámánizmus az a hit, hogy vannak oly egyének, akik a szellemekkel szándékosan és közvetlenül érintkezhetnek. Ezek a sámánok,' táltosok, medicinem- berek. Feladatuk a jóslás, gyógyítás, szellemüzés. Az animatizmus a természeti ember ama sajátsága, hogy a külső tárgyakat a saját maga hasonlatosságára képzeli el (pld. a sziklákat is élőknek gondolja, a természetet hozzá hasonló lényekkel népesíti be.) Az animizmus a tkpi szellemhit, melyre a lélekfogalorn keletkezése a halál és álom jelenségeinek megfigyelése alapján ad alkalmat. így keletkezhetett a láthatatlan szellemek világa, (démonologia) mely állatokban, növényekben, égi testekben stb. szellemek jelenlétét vette föl. Ezek közül a szellemek közül idővel egyesek határozottabb alakot öltenek, személyi tulajdonságokat vesznek föl, ezeket nevezhetjük „Isteneknek“ — és igy a polidémonizmus mellé lasanként a politeizmüs (sok istenhivés) lép. Nagv szerepet játszik a vad népeknél végül a varázslás (bűbá-
