Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)

Jézus szenvedése és halála

6. Némi szünet után aztán olyan kijelentést tett, amelynél nagyobbat soha senki. Azt mondta: Elvégeztetett! Betlehem a világnak legkisebb és mégis legnagyobb városa, mert benne lett kis gyermekké a nagy Isten; a szív testünknek legigénytelenebb, és mégis legfőbb része, mert az Istennek lakása; a szem az embernek legkisebb és annyiban mégis legnagyobb tagja, amennyiben az egész világnak tükre. Mondható ez átvitt értelemben a Bibliának csaknem minden mondatáról — de főként jézusnak a kereszten mondott fenti kijelentéséről. Egy szó az egész, de amelyben a bűnös embernek minden tudni- és hinnivalója benne van.

Mi van hát benne ? Ha életének utolsó percében közönséges ember sóhajtaná ezt: Elvégeztetett! ez^el azt mondaná, hogy neki már vége, van, mindene oda van. jézus itt épen az ellenkezőt mondja. Ő nagyon jól tudta már akkor, hogy az ő halálnapja az egyháznak születésnapja; hogy keresztje ellenségeinek pokoli terveire keresztet vet; hogy holott más királyok vassal, ő fával, a keresztfával hódítja meg a világot. Tehát mikor jézus azt mondta r Befejeztetett, az azt teszi, hogy úgy szenvedését, mint munkáját, teljesen bevégezte, illetőleg, hogy mindent megtett, amit kívüle senki sem volt képes megtenni, t. i. megváltotta a világot, megszerezte az Istennel való békességet, és megnyitotta a megtérő bűnös előtt a mennyet; vagy — emberileg szólva — a nemes harcot megharcolta, a futást elvégezte, a hitet megtartotta, s a diadalt kivívta.

Csoda-e, hogy e nagy evangéliom hallatára örömében a föld reszketett, a sziklák hasadoztak, a halottak feltámadtak ? Dehogy csoda ! Az volna a nagy csoda, ha mi ennek hatása alatt sem támadnánk fel uj életre.

7. Végre búcsút mondva e földnek, e szavakkal üdvözölte a mennyet: Atyám, a te kezeidbe teszem a lelkemet.

A kereszten két szózatát mondta jézus kiáltva: azt, miért hagytál el ? és azt, a te kezeidbe teszem a lelkemet — küzdelmét és diadalát, kínját és örömét kiáltotta nagy hangon.

Utolsó szavában is Atyjának szólította az Istent. Az Atya jézust vizkeresztségekor nevezte Fiának, Krisztus meg vérkereszt- ségekor szólítja az Istent Atyjának. — Atyám! ez volt jézusnak a kereszten mondott első és utolsó szava, bizonyságául annak, hogy legnagyobb kínjában is elejétől végig Isten iránti gyermeki szeretettel volt tele a szive.

Kezeidbe ajánlom lelkemet. S igy aztán már mindenével rendelkezett: hóhérainak bocsánatát, a megtérő latornak a meny- nyet, anyjának legkedvesebb tanítványát, tanítványának pedig édesanyját hagyta. Csak a lelke, a legdrágább kincse felett nem ren-