Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
136 detkezett még. Utolsó szavával ezt is megtette. — Mi természetesen csak azon esetben ajánlhatjuk halálunk órájában lelkünket bízvást az Atya kezeibe, ha, mint Jézus, teljes életünkben rendületlenül bízunk ő benne és fiúi engedelmességgel viseltetünk iránta. h) Jézus halála. Máté 27, 50. Márk 15, 37 Luk. 23, 46. Ján. 19, 30. Amint elhangzott Jézusnak halála előtti azon .utolsó szava is: Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet, akkor aztán lehajtotta Jézus a fejét. Azt a főt, amelyet ha felemelt, a tenger lecsende- sült, a pokol meghunyászkodott, a tömeg hozsannába és hallelujába tört ki; azt a főt, mely ezerszer hajolt le szánakozva a szenvedőkhöz ; azt az ott a kereszten tövissel koronázott és vérrel áztatott főt. Mit jelentett Jézusnak ez a főhajtása ? Más embernek halála után konyul le a feje; ami annak a jele, hogy az illető már lerakta a fegyvert a halál előtt; hogy már élettelen; hogy már kilehelte a lelkét. Ellenben Jézus azzal a tudattal hajtotta le halála előtt a fejét a keresztre, hogy a kereszt lesz az ő leghatalmasabb fegyvere. Jézus a főhajtással egyaránt kifejezte úgy meghódolását, mint készségét; vagyis azt, hogy az ő halála, amint erőszakos, úgy önkéntes is; hogy ép úgy kellett, mint ahogy akart meghalni. S igy lehajtva, felemelte a fejét. — Másrészt pedig álomra hunyta a szemét, hogy mi felébredjünk; hogy mi az üdvösség reményével emeljük és emelhessük fel a fejünket. S lehajtva Jézus a fejét, kibocsátotta a lelkét. Oh hogy sírtak a gyászos vég bekövetkeztével azok az angyalok, akik harminc- három év előtt Betlehem mezején örömdalokat zengedeztek! hogy visszhangzott e kimondhatlan gyász percében azoknak a zokogásától az ég, akik a Megváltó születésének éjjelén a nagy örömet . hirdették! — S azok a kereszt alatt álló hívek mit míveltek a halál által elkinzottnak láttára ? Mikor Jóbnak vigasztaló szándékkal jövő barátai meglátták a gyötrelmeiben eltorzult igaz embert, nem ismertek reá, zokogva melléje ültek a porba, s napokon keresztül egy szót sem tudtak szólani. És ez a kimondhatatlan fájdalmuk volt a legékesebben szóló szánalom. Jézus halála hatásának elhallgatásával a kereszt alatt összeroskadt négy jó léleknek állapotát is olyannak, és még százszorta olyanabbnak jellemzik az evangélisták. — Ne várjátok, ne kívánjátok hát tőlem se ama borzalmas eseménynek ecsetelését. Mondják, hogy a háború iszonyai leirhatlanok. Hát még azon küzdeleméi, melyet a gyűlölet a szeretettel, a sötétség a világossággal, a halál az élettel, a pokol a mennyel vívott a Golgotán. Mondják, hogy a tengeri vihar elképzelhetetlen. Hát a világ feneketlen gazságának golgotái kavarodását s Jézusnak ten-
