Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)

Jézus szenvedése és halála

a törvényházba, hogy megkérdezze Jézust: Honnan származol ? Isten vagy ember, mennyei vagy földi lény vagy-e ? Jaj nekem, ha égi, s én mégis bántalmaztalak !

Jézus azonban nem felelt e kérdésre. Mikor ő, az Igazság, szólott hozzá, akkor Pilátus fordult el tőle; azért nem ad neki választ Krisztus most, amikor ő kérdi az Igazságot. Akkor Pilátus hallani sem akarta Jézus ama szavait: Azért jöttem az égből e világra, hogy bizonyságot tegyek az Igazságról; mivel úgy sem fogna rajta, ne hallja tehát a szavát most sem. — Aki hallott már Jézusról és még sem hallott, annak ma sem válaszol Krisztus; aki faképnél hagyta az Urat, s azután mégis faggatja sületlen kérdéseivel, az ne reméljen feleletet; szelíd, de fönséges is a mi királyunk, s ép azért nem lehet vele packázni. Mielőtt tehát az ember Jézus- föl kérdezné, hogy honnan származik, kérdezze előbb önmagától, hogy az ő kiváncsisága az égből, s nem a pokolból ered-e ? — Hallgassuk tehát az Igazságot, amikor beszél, és ne kérdezősködjünk akkor és abban, amikor és amiben hallgat; hallgassuk, amikor szól, nehogy ő találjon hallgatni majd akkor, amikor mi kérdezzük.

Jézus hallgatását zokon vette s e szavakkal rótta meg Pilátus : Nem beszélsz-e velem ? Vagyis nem tudod-e, hogy még ha különben ártatlan is vagy, már e tiszteletlenséggel is vétesz, és bajt zúdítasz a nyakadba ? Pedig neheztelés helyett hálát kellett volna adnia az Istennek, hogy e megcsufolt, megkínzott Jézusból fiem szólalt meg a Mindenható, s nem törte össze egy szavával azt, aki az iménti égbekiáltó bántalmazást megengedte.

Nem tudod-e, hogy hatalmam van téged megfeszíteni. Kit ? Jézust ? akit maga Pilátus vallott ártatlannak, neki, mint bitónak, hatalma van megfeszíteni ? Tehát a római igazságszolgáltatás olyan gyalázatos volt-e, hogy a helytartó, a biró nem alárendeltje, nem szolgája, de föllebbvalója, ura volt a törvénynek ? Az a hatalma, hogy az ártatlant meggyijkolja, a mi felfogásunk szerint, csak az útonálló betyárnak van. És jaj az olyan államnak, amelyben ilyen hatalommal nemcsak bir, de még kérkedik is a hatóság. A rendezett államban, Pilátussal ellenkezőleg, éreznie kell a bírónak, hogy minél magasabb az állása, annál nagyojpb a felelőssége ; tudnia kell, hogy a törvény és igazság ellenére semmit sem tehet; ország és világ előtt meg kell mutatnia, hogy az ő hazájában csak az Istené a hatalom. (Zsolt. 62, 12.)

És van hatalmam téged szabadott bocsátani! Sajnos, Pilátusnak ez a hencegése is hazugság. Ha volt ez a hatalma, ám mutatta volna meg ! De amióta a pokol iránti engedékenység lejfőjére lépett, azóta ez a hatalma is odaveszett.

Ilyen nagy hangon beszélt Pilátus azon hiszemben, hogy Jézus tőlej aki félelmében már azt sem tudta, mit tegyen, majd meg117