Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
118 ijed. Azonban Krisztus ahelyett e szavakkal: Ha felülről nem adatott volna neked, akkor rajtam ugyan semmi hatalmad sincs! értésére adta, hogyha ártatlansága alapján nem bocsátja szabadon, akkor a kegyelmére nem szorul. Pilátusnak hatalmaskodása ellenében Jézus azt vallja, hogy minden hatóságnak felülről, vagyis az Istentől van a hatalma. Ezzel szemben e világ minden hatalmat alulról, az »egyeduralkodó nép«-bői eredőnek mond, vagyis a tömegnek uralmát tekinti csak jogosultnak. No hiszen a kommunizmus uralma idején meggyőződhetett, hogy a »népuralom« tulajdonkép az ördögök ördögeinek uralma; nem a népből, hanem sokkal mélyebbről: a pokolból ered és a pokolba sodorja a nemzetet. Sajnos, a munka-1 kerülők özöne ezt még most sem akarja elismerni, de másrészt, hála az Égnek, a borzalmas küzdelemből mégis az Isten országa került ki diadalmasan ; a rémséges felfordulásban az Isten hatalma maradt fölül. Te csak a pokol szolgálatába aljasuk, úgyszólván öntudatlan eszköze vagy ama felső hatalomnak. Hiszen te sem \ kerülöd el sorsodat, vagyis ezen bűnödnek büntetését; hanem a zsidó főpapokat, akik nagyon jól tudták, mily rettenetes vétket követtek el azzal, hogy Megváltójukat a te hóhéraid hatalmába szolgáltatták ki, még a tiednél is rettenetesebb sors várja! íme, v, ahelyett, hogy kegyelemért esedezve, Pilátus lábaihoz borult volna, 31 igy beszélt a hatalmaskodóval a megkötözött Jézus! Az elitéit, b amint Kaifás, úgy Pilátus előtt is Ítélkezéssel fejezte be hivatását. 1 * Pilátus e kihallgatás után ismét azzal a szándékkal ment ki a zsidókhoz, hogy szabadon bocsátja Jézust. Amint azonban ezt a főpapok észrevették, a leggyengébb oldalán támadták őt, midőn azt kiáltották : Ha ezt elbocsátod, nem vagy barátja a császárnak, mert aki, mint azt Jézus tette, Messiásnak, és ezzel királynak is mondja magát, az e szerint ellensége a császárnak- Ha tehát te ennek pártját fogod, bevádolunk a császárnál és elveszíted állásodat. Ezzel aztán fején találták a szöget: Pilátus döntött. Megijedt ő az Isten fiának említésére is, de a császáréra még inkább — rögtön kivezettette Jézust, hogy még egyszer prédikáljon a farkasoknak a bárány ártatlanságáról; bírói székébe ülve, Jézusra mutatva, azt mondta a zsidóknak : Imhol a ti királyotok! Azonban e szavakkal mintha olajat öntött volna a tűzre; újra fellobbant a gyűlölet; szégyenük a csúffá tett királyt, s dühösen ordítják : Vesz- szen, pusztuljon, feszítsd meg őt! Mire Pilátus, hogy észre térítse őket, azt mondta: A királyotokat feszitsem-e meg ? De beszélhet a süketeknek, nem látják ők már Krisztusban sem a
